Új, tízszögű mintázat alakul a Szaturnusz déli sarkvidékén

A Szaturnusz északi sarkvidékét körbefogó hatszögletű mintázat létezéséről a Voyager-űrszondák kora óta tudunk, ám a Cassini-űrszonda volt az, amely közelről és alaposabban is megvizsgálta. Időjárási-légköri képződmény ez, amely a futóáramlat (jet stream) és a sarkvidéki ciklonok kölcsönhatásaként alakult ki.

A déli sarkvidéken a korábbi megfigyelések alapján (beleértve a Cassinit is) nem láttunk semmiféle sokszöget, holott 40 éve kerestük – ez így is maradt egészen 2023-ig. A Hubble-űrteleszkóp 2023-2025-ös bolygómegfigyelési időszakában azonban elkezdett kialakulni egy tízszögletű rendszer.

A mintázat részint nagy hasonlóságot mutat az északi sarki hatszöggel, részint viszont eltér attól, így akár új jelenség is állhat a hátterében.

A Hubble felvételeit egymáshoz hasonlítva a kutatók észrevették, hogy már 2023-ban elkezdett valamiféle mintázat létrejönni. Miközben az északi hatszög az elmúlt 40 évben végig jelen volt, akárhányszor is pillantottak rá a gyűrűs bolygó északi sarkvidékére, a délin eddig semmi hasonlónak nem volt nyoma. Az új alakzat ráadásul, úgy tűnik, egyre erősödik is.

A Szaturnusz évszakai ige lassan változnak, 10-12 év kell ahhoz, hogy az északi helyett a déli sarkvidéket érje a napfény. Ez utóbbi pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy megfigyelhessük az épp ott uralkodó viszonyokat.

Érdekes módon, amikor a Cassini dolgozott és küldetése első éveiveb rálátott a déli sarkvidékre, akkor még nyoma se volt a most kialakulóban lévő mintázatnak. A későbbi évek során, ahogy az északi sarkvidék egyre jobban láthatóvá vált az évszakváltozás miatt, ott viszont jól látszott a Voyager-űrszondák óta ismert hatszög.

A déli mintázatot először 2024-ben vették észre hivatásos és amatőr csillagászok is, majd ezt követően keresték vissza a Hubble előző évi felvételeit, ahol már szintén jelei voltak ennek. 2025-ös földi megfigyelésekben azután még erőteljesebbé vált a mintázat. Ezt követően célzottan vizsgálták át a Hubble fotóit a gyűrűs bolygóról.

A tízszögletű mintázat – az északi párjához hasonlóan – a futóáramlatok egyikében foglal helyet, és a Hubble különböző hullámhosszakon készült felvételei szerint a légkör nagyobb mélységeibe is leér. Ez azt jelenti, hogy nem csupán egy felszíni felhőalakzat. Egészen úgy fest, hogy a közelmúltban kezdett kialakulni, az azonban nem világos, hogy ez minek köszönhető. A futóáramlat, amelyben a tízszög helyet foglal, 418 kilométer per óra sebességű, míg a szögletes objektum csupán óránként 9 kilométerrel halad.

A kutatók szerint ehhez további megfigyelésekre lesz szükség, mind a Hubble-, mind a Webb-űrteleszkóp segítségével. Ezekből például az is kiderül majd, hogy vajon az északi megfelelőjéhez hasonlóan ebből a képződményből is hosszú élettartamú alakzat válik-e végül. Egyelőre azt se tartják kizártnak, hogy csak átmeneti légköri zavar, és nem egy sok évtizedig működő rendszer tanúi vagyunk.