Víz vájta barlangokra bukkantak a sivatagban

A szakértők szerint a formációk akkor alakultak ki, amikor a Nullarbor-síkság még nedvesebb volt.

Egy új tanulmányban a szakértők az ausztráliai Nullarbor-síkság rejtett barlangrendszereit ismertetik – számol be a ScienceAlert. A kopár, sivatagi régió felszínét kilométereken át húzódó, sekély árkok szelik át, amelyek első pillantásra kiszáradt vízfolyások nyomainak tűnhetnek.
A friss eredmények alapján azonban a struktúrák mélyen fekvő, ősi barlangok árulkodó jelei. A több mint 200 ezer négyzetkilométeres, nagyrészt sík területen húzódó árkok annyira sekélyek, hogy a terepen nem is feltétlenül szúrnak szemet.
„A felszínről nézve ezek a képződmények feltűnően hasonlíthatnak sekély völgyekre vagy vízelvezető árkokra, de bizonyítékaink szerint egészen másként keletkeztek” – mondta Matej Lipar, a Curtin Egyetem munkatársa és a csapat tagja. A vizsgált mélyedések általában 100–500 méter szélesek, mélységük viszont nem éri el a 9 métert.
A kutatók öt árokra fókuszáltak, ezek közé tartozott a Koonalda-árok mintegy 22, valamint a Yangoonabie-árok körülbelül 28 kilométer hosszával.
Miként alakultak ki a sivatagi barlangok?
A távoli múltban a ma száraz síkság mészkövében a felszín alatti víz vájatokat oldott ki. Később, a vízszint csökkenésével a barlangok kiszáradtak, boltozatuk pedig fokozatosan beszakadt.
A felettük lévő kőzetrétegek ezzel együtt megsüllyedtek, és végül a felszínen is sekély mélyedések alakultak ki. A Nullarbor egyes barlangjai ma 50–150 méter mélyre nyúlnak, járataik pedig több száz méter hosszúak is lehetnek.
A formációk kialakulásának magyarázatát többféle vizsgálat is alátámasztja:
- a geofizikai mérések az árkok alatt törmelékesebb, repedezettebb területeket jeleztek;
- a Koonalda-árok egyik víznyelőjénél, a Clay Dam-barlangban közvetlenül is láthatók a megsüllyedt kőzetrétegek és a beszakadás nyomai;
- a közeli tengerparti sziklafalakban pedig ugyancsak találtak barlangokat és beszakadt rétegeket.
A felfedezés segíthet más, felszínről nehezen felismerhető barlangok felkutatásában. Külön érdekes, hogy az ilyen üregek megőrizhetik a régi éghajlat, az élővilág és az emberi jelenlét nyomait.
Milo Barham, a Curtin Egyetem geológusa szerint a Nullarbor árkai a Mars potenciális, hasonló mélyedéseinek értelmezéséhez is támpontot adhatnak. A mostani felfedezés persze önmagában nem bizonyítja, hogy a vörös bolygó felszíne alatt is barlangok rejtőznek, de megmutatja, milyen halvány felszíni nyomokat érdemes keresni.
Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.










































































































































































































