Táborhelyet keresett, 390 millió éves kráterre bukkant

A szakértők szerint a nagyjából 25 kilométer átmérőjű becsapódási kráter kialakulása súlyos pusztítással járt.

Kempingezést tervezett, végül egy mintegy 25 kilométer átmérőjű becsapódási kráter felfedezéséhez járult hozzá egy kanadai amatőr csillagász – számol be a NASA. A Québec tartományban azonosított képződmény nagyjából 390 millió évvel ezelőtt keletkezett, tehát rendkívül ősi – igaz, nem ez a bolygó legkorábbi becsapódási krátere.
Joël Lapointe 2024-ben a ritkán lakott, elzárt Côte-Nord régióba készült, az utat megelőzően a Google Térkép műholdképeit böngészte. A felvételeken a Marsal-tó közelében egy kör alakú felszíni alakzatra lett figyelmes. Arra gyanakodott, hogy egy becsapódási krátert láthat, ezért európai és észak-amerikai szakértőket keresett meg.
Expedíció indult a kráterhez
A helyszín Gordon Osinski, a kanadai Western Egyetem geológusának érdeklődését is felkeltette. Bár kezdetben kételkedett, csatlakozott a franciaországi CEREGE kutatóközpont által szervezett expedícióhoz.
A csapat 2025 októberében hidroplánnal érkezett a tóhoz, ám a gép nem tudott kijutni a partra, a kutatóknak ezért felszerelésükkel együtt mintegy 50 métert kellett vízben gázolniuk. Osinski szerint a sziklás, mocsaras, sűrű növényzettel borított terep pályafutása egyik legnehezebb kutatási helyszíne volt, pedig már hat kontinensen végzett terepmunkát.
A környék törmelékes kőzeteit korábban robbanásos vulkáni működés maradványainak tartották. Az expedíció második napján ugyanakkor a szakemberek több sziklafelszínen is törési kúpokat azonosítottak.
Ezek a jellegzetes törésfelületek a becsapódáskor keletkező rendkívül erős lökéshullám hatására alakulnak ki. „Ez a becsapódás egyetlen olyan egyértelmű bizonyítéka, amelyet a terepen szabad szemmel is látni lehet” – nyilatkozta Osinski.
Évek óta nem fedeztek fel ilyen nagy krátert
A vizsgálatok alapján a kráter összetett szerkezetű, és központi kiemelkedés tartozik hozzá. A becsapódó égitest méretét egyelőre nem határozták meg, pusztító erejét azonban érzékelteti az általa létrehozott, 25 kilométeres képződmény. Osinski szerint egy hasonló mai becsapódás egész térségeket pusztítana el, nagyvárosokat törölne el a föld színéről, és a globális éghajlatra is hatással lenne.
A kutatók a helyi innu őslakos közösség tanácsával egyeztetve az Uhackatik nevet adták a kráternek. Becsapódásos eredetét lényegében bizonyítottnak tekintik, hivatalos elismerése azonban még a Meteoritikai Társaság illetékes bizottságára vár. A 31 kilométer átmérőjű grönlandi Hiawatha-kráter 2018-as felfedezése óta ez lehet a legnagyobb újonnan azonosított becsapódási kráter.
Lapointe másokat is arra biztat, hogy járjanak utána a szokatlan megfigyeléseiknek. „Ne hagyjuk figyelmen kívül a megérzéseinket vagy azt, amit észrevettünk, még akkor sem, ha nem a saját szakterületünkről van szó” – fogalmazott az amatőr csillagász.
Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.











































































































































































































