Egyetlen évtized alatt is tovább fűtöttük Európa hőhullámait

A közelmúltban kibocsátott üvegházgázok szerepe a kézzelfogható változásokban nagyobb, mint korábban gondoltuk, ezért nagyon helytelen a kényelmes, ráérős viselkedésünk.

Az üvegházgázok hosszú ideig a légkörben maradnak, számos hatásuk is igen hosszú időtávon érvényesül, emiatt hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a jelenlegi kibocsátásra, mint aminek csak több évtized, évszázad múlva lesz hatása. A hatások persze meglehetősen bonyolultak, sokat csak most kezdünk átlátni, és persze vannak dolgok, amelyek tényleg csak évszázadok múlva jelentkeznek. Sajnos emiatt az ember, természetéből fakadóan hajlamos elodázni azokat a döntéseket, amelyek a kibocsátást azonnal visszafoghatnák.
Hiába tudjuk a kibocsátás általános hatásait, ma még igen nehéz az egyes, üvegházgáz okozta éghajlati hatásokat egy-egy konkrét időjárási változáshoz kapcsolni, Egy új kutatás arra jutott nemrégiben, hogy a 2015-2025 közti üvegházgáz-kibocsátásunk több mint 99 százalékos bizonyossággal hozzátett az elmúlt évek európai hőhullámaihoz.
Ez azt mutatja, hogy igen fontos volna azonnal leállítani a kibocsátást, mivel valódi kapcsolat áll fenn rövid időtávon is a légkörbe jutó üvegházgáz mennyisége és a hőmérséklet közt. A kutatásról a Stanford Egyetem számolt be.
A kutatók azt vizsgálták meg mesterséges intelligencia alapú modell segítségével, hogy a különféle mértékű kibocsátások milyen hőmérsékleti változásokhoz köthetőek. A modellben figyelembe vették a természetes időjárási hatásokat (légnyomás, talajnedvesség, a különböző magasságokban fennálló áramlási viszonyok), valamint azt a mennyiségű, emberi kibocsátáshoz kötött, fosszilis eredetű szén-dioxidot, amely 2015 előtt felhalmozódott a légkörben. Ezen adatok segítségével megvizsgálták, hogy mi mihez kapcsolódik egy adott nap időjárásában, és kaptak egy, az időjárási helyzeteket jól leíró modellt.
A módszer segítségével aztán készíthettek olyan számításokat, amelyek a 2015-2025 közötti évek kibocsátása nélküli, illetve ezt is beszámító lehetséges időjárási helyzeteket mutatta meg, 100-100 gigatonna szén-dioxidra bontott lépésekben. Így a kutatók kiszámolhatták, hogy az adott évek kibocsátása mennyivel emelhette a hőmérsékletet. Így derült ki az, hogy az egy évtized alatt a légkörbe juttatott 400 gigatonna fosszilis eredetű, emberi kibocsátású szén-dioxid miatt mennyivel váltak forróbbá a hőhullámok.
Több konkrét (valóban megtörtént) hőhullám esetében is kiszámították ezt, és elmondható, hogy 0,35 Celsius-fokkal emelte a 2015-2025 közti kibocsátás ezek hőmérsékletét – kis eltérések voltak abban, hogy milyen helyszínre készült a számítás. Például a 2025. június 24-július 3 közti hőhullámban 0,5 Celsius-fokkal volt magasabb emiatt a hőmérséklet a Földközi-tenger keleti-déli régiójában (Dél-Olaszország, Görögország).
Nem tűnik soknak egyharmad vagy fél foknyi melegedés, azonban ne feledjük, ezt alig 10 év alatt sikerült elérnünk, pusztán a fosszilis energiahordozók használatával.
A kutatók kitértek arra a helyzetre is, amelyről idén nyáron hazánkban is oly sok szó esett: a melegedés jobban kiszárítja a talajt, ami ennek következtében még jobban tud melegedni, majd még jobban kiszárad – és a kiszáradás miatt csökken a csapadék esélye is. Mivel a mediterrán és balkáni térség már most nagyon kiszáradt, ezért ott egy idő után ez a hatás már nem tud tovább fokozódni.
Képes rá viszont például Közép-Európa (ezen belül Magyarország) területén. Egyelőre nem sok jele van annak, hogy képesek lennénk a kibocsátásunkat kellő mértékben csökkenteni, ezért várhatóan a hőhullámaink a jövőben még tovább melegednek majd.











































































































































































































