2018. december asztrofotója: Az év legfényesebb üstököse

2018 decemberében az üstökös egyre kedvezőbb helyzetbe került a hazai megfigyelők számára. Majzik Lionel több éjszakát szentelt az égi vándor fotózásának, amelyek közül a legemlékezetesebbnek a december 26-diki alkalom bizonyult.

Az optimistább becslések szabad szemmel is észrevehető üstökösről írtak, de a távcső nélküli megpillantása hazánkból csak a tapasztaltabb megfigyelőknek sikerült. Nehezítette az észlelést a telihold és az, hogy az üstökös maximális fényessége 4,5 magnitúdó volt. Egy hasonlóan fényes csillag közepesen fényszennyezett helyről is észlelhető, de ez a fényintenzitás egy nagyobb területen szétszórva már csak megfelelően sötét égboltról látható. Az alkalom különlegességét az adta, hogy december 16-án, a Carl Alvar Wirtanen amerikai csillagász által 1948-ban felfedezett vándor történelmi közelségbe került bolygónkhoz; mindössze 11,5 millió kilométerre haladt el a Föld mellett. Ez a távolság a Föld-Hold átlagos távolságának harmincszorosa. A földközeli üstökösök listáját egyébként az 1770-es Lexell-üstökös (D/1770 L1) vezeti, amely 2,2 millió kilométerre közelítette meg a Földet. A kétatomos szénmolekuláknak köszönhetően zöld színű, méretes kómával rendelkező égitest a Jupiter és a Föld pályája közötti területen kering a Nap körül, mindössze 5,43 éves periódussal. A 2018-as megfigyelhetősége a legjobb, amióta felfedezték.

„Az elmúlt hetekben az időjárás nem volt kegyes hozzánk – emlékszik vissza a fotográfus -, így sokan lemaradtunk két látványos együttállásról is: az üstökös december 17-én a Fiastyúk, 23-án pedig a Capella csillag közvetlen közelében haladt el. A megörökítéshez ki kellett várni a megfelelő alkalmat. December elsején már készítettem távvezérlésű képet egy ausztráliai obszervatórium robottávcsövével, de egy távcső interneten keresztüli vezérlése nem válthatja ki a saját eszközökkel való munka örömét. Szerencsére december 26-án este enyhén párás, de mégis derült volt az égbolt. A holdkeltét megelőzve lakóhelyemről a pest megyei Tápióbicskéről a 200/800 mm-es Newton asztrográfom és az átalakított Canon 1300D DSLR fényképezőgépem segítségével 65 darab 30 másodperces fényképet készítettem. Az üstökös megjelenése kissé szokatlan lehet, hiszen nem látható fényes csóva. December elején egy hosszan nyúló halvány csóvája volt még, de sajnos a kép készítésének idejére ez szinte teljesen elhalványodott. Az expozíciók meghatározásánál igyekeztem rövid záridőket használni, hogy az üstökös gyors saját mozgása elenyésző legyen a képeken. A végleges kép elkészítéséhez, egy átlagos mélyég fotóhoz viszonyítva kétszer annyi munka szükséges, hiszen a képfeldolgozás folyamán az üstökösre és a csillagokra is átlagolni kell a képeket. A két képet maszkolással lehet esztétikusan egyesíteni. A 65 nyerskép üstökösre és csillagokra igazított verziójából egy-egy animációt is készítettem, amelyeken jól látható az üstökös mozgása.”