Hálózatelemzésel a fenntartható halászatért

Bolygónk egyik nagy ökológiai problémája a túlhalászat, a megoldásban segíthet a hálózatelemzés.

Jordán Ferenc, az MTA Balatoni Limnológiai Intézet igazgatójának vezetésével magyar kutatók a vízi ökoszisztémák táplálékhálózati modelljeit elemezve arra keresik a választ, mely fajok halászatával milyen mértékben sérül az ökoszisztéma, vagyis melyik hal mekkora szerepe van a tengeri életközösségben.
A nemzetközi együttműködés célja az, hogy olyan halak fogyasztását szorgalmazza, amelyek hiánya a lehető legkevésbé árt az ökoszisztémának, vagyis amelyek a táplálék-hálózatban betöltött szerepükből kiindulva kevésbé hatnak a többi fajra – olvasható az MTA Ökológiai Kutatóközpont csütörtöki közleményében.
Mint írják, az alkalmazott modell segítségével a fajokat számozott fontossági sorrendbe teszik, amelyet a halászati kvóta megállapításakor fontos lenne figyelembe venni. A beszámoló szerint Japánban már elindult egy olyan applikáció, amely segítségével egy sushi étteremben kiválaszthatjuk azt a fogást, amelynek elfogyasztása a leginkább fenntartható.
A Jordán Ferenc és csoportja által kidolgozott módszerek nem csak halakra és tengeri halászatra alkalmazhatóak. A fajok fontosságának kutatása hozzájárulhat a rendszerszemléletű természetvédelem megalapozásához is. Ez a megközelítési mód az egyes fajokat elsősorban egy közösség részeinek tekinti.
„Egy komplex dinamikai rendszer egyes elemeit kivehetjük úgy, hogy a rendszer ne boruljon fel, mások hiánya a rendszer felbomlásához vezet. Úgy is fogalmazhatunk, hogy vannak fontosabb és kevésbé fontos fajok, és ha nem védhetjük valamennyit, akkor okosan azokra kell helyezni a hangsúlyt, amelyek a rendszer szempontjából fontosabbak” – olvasható a magyarázatban.
Rámutatnak arra, hogy nemcsak a vörös listás fajokat kell védeni, hanem akár egy olyat is, amelyből adott esetben sok van, mégis megállapítható, hogy a teljes rendszer szempontjából kulcsfontosságú.