Kezdetleges énkép

A nepáli Triten Norbutse kolostor apró szerzetese nyakában látható, áldásra kapott kendőből kihúzott finom selyemszálat, lehelletével fújja...

"Egy fogságban tartott példány megérte a 36 évet is, a természetben legfeljebb 6-9 évet maradnak életben."(MME)

Nedves környezetből (talajból) a víz száraz mag- vagy csírasejtbe húzását nevezzük ozmózis. A víz mennyiségének növekedése miatt a növény sejtjeiben hidrosztatikus nyomás keletkezik, ami rugalmassá és ellenállóvá teszi. A botanikusok ezt nyomásnak nevezik turgor(latinból fordítva - "töltés"). Ez a turgor, amely megtámasztja a növény leveleit és szárát, keménységet és erőt adva neki. Ezért válik olyan merészsé a hajtás, hogy még az aszfalton is áttör, gyökerei pedig könnyen áttörik a kemény földet és a köveket. Amikor a turgor szintje csökken, a növény elhervad. A növényeknek speciális adaptációi vannak, amelyek segítenek áttörni a talajt. A kukoricacsíra például szorosan összehajtott levelekkel töri át a talajt, mint egy csőr. A duzzadó borsómagokat az anatómusok még az emberi koponya csontjainak szétválasztására is használják, amelyeket egy szaggatott varrat köt össze, és ehhez igen nagy erő szükséges.

A Fiastyúk az őszi égbolt jellegzetes nyílthalmaza. Szabad szemmel is látható kb. 7 csillaga, emiatt az ókori görögök Atlasz és Pléioné 7 lányának tartották, de a Bibliában, a maori őslakosoknál, sőt, a magyar mondákban is szerepel. A Fiastyúk valójában kb. 500 fiatal, forró csillagból áll és éppen egy nagy csillagközi porfelhőn halad át - a csillagok fényét visszaverve hozza létre ez a porfelhő a kék reflexiós ködkomplexumot. (Kamera: Canon 7d II, Optika: Canon EF 400mm f5.6, Expozíció: 225*240s = 15 óra, Mechanika: Fornax LighTrack II)

Nádi rigó. A legnagyobb testű, országszerte gyakori nádiposzátánk. Méreténél fogva a számára megfelelő költőhelyekért csak fajtársaival kell versengenie, a többi rokon faj kisebb mérete miatt nem száll harcba vele a fészkelőterületekért. A fészekparazita kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara a nádas területeken. Vonuló, afrikai telelőhelyeiről általában áprilisban érkezik vissza, szeptemberben pedig már el is indul déli irányba.