A szép szürke
Már visszafelé tartottam a tavat kettéválasztó töltésen, amikor a mindig meglepetéseket tartogató, víz fölé torgyosuló fa mellett is elhaladtam. A vízi madarak szeretik ezt a helyet, a nap ha süt, betűz az ágak közé is, remekül belátni a vizet, a hideg napok után a meleg számukra is nyilván jól esik. A szürkegém teljesen belefeledkezett a tollászkodásba, veszélyérzete nyilván nem volt, a többi ágon ücsörgő bakcsók, gondolta időben jeleznek majd, ha menekülni kell. Hát így találkoztunk. Nekem kb. két percem volt fotózásra, csak ezt előre nem lehet tudni. Ott álltam teljes láthatóságomban, nem takart se bokor, se egyéb, na és a fényképezőben felcsapódó tükör zaja is elég árulkodó lehetett. A csapat ezek ellenére maradt, a gémünk nyaka behúzva, szóval semmi veszélyérzet. És bár a tollászkodásból vélhetően soha nem elég, azért fel-fel nézett, ha másért nem, megkérdezni a naptól: Na, hogy nézek ki? És a nap válaszolt is, a szemébe mondta: szürke vagy haver! De milyen szép szürke…!
A nap képe: Rendezett tökéletlenség
Ha az ember nyitott szemmel jár, akkor számos érdekes dologra lehet figyelmes egy városban eltöltött séta alatt. Egy őszi nap három emelet magasról fotóztam a várost, ekkor vettem észre ezt a kompozíciót.
A nap képe: Uralkodó
Hohenwerfen vára - annak mindenkori ura – ellenőrizte a 11.sz. óta a Salzach folyó völgyében fekvő településeket és a fontos észak-déli kereskedelmi útvonalat. A kép az idei április izgalmas időjárásáról is tanuskodik.
A nap képe: Hattyú násztánc
A Holt-Rába ágon húsvét vasárnap a lassan felszálló ködben volt szerencsém ahhoz, hogy az ott fészket épített hattyúpár előttem pár méterrel elkezdte a táncot, ami egybehangolt mozdulatsor volt hol a víz felett, hol alatta. Majd megható, érzelmes mozdulatokkal köszönték meg egymásnak a nász pillanatait.
A nap képe: Lófej-köd régió
A Lófej-ködöt és régióját 2023.01.22-én kezdtem el fotózni Tápiószőlősről, egy az asztrofotózáshoz kifejlesztett monokróm hűtött kamerával, valamint keskenysávú szűrőkkel ( H-alfa, O-III, S-II ). A tervem az volt, hogy egy több 10 órás nyersanyagot tudjak összegyűjteni, hogy a halványabb részek is előbújjanak. Ezt teljesíteni, nagyon nem volt egyszerű feladat, ebben a folyamatosan rossz időjárásban. Az objektum fotózását végül 2023.03.16-án fejeztem be, mindezidáig 16 éjszakát tudtam kitelepülni az objektum megörökítésére. Összesen 41,15 órányi adatot gyűjtöttem össze, amit később modern és komplex képfeldolgozási módszerekkel dolgoztam fel. A ködről így egy, Hubble űrtávcső (HST) palettás színezésű kép készült. A Lófej-köd (más néven Barnard 33) egy sötét felhő az Orion csillagképben. A ködöt Edward Barnard fedezte fel 1899-ben. Híres sötétköd-katalógusában a 33-as számot adta neki, innen ered a Barnard 33 megnevezés. Nevét alakjáról kapta. Az egyik leglátványosabb sötét felhő az Orion csillagképben. A valóban lófejre hasonlító köd az IC 434 világító köd előtt (aminek köszönhető, hogy látszik), az Orion öve legdélibb csillaga, a Dzéta Orionis közelében helyezkedik el. Az IC 434 világító gázköd valamivel messzebb van, olyan 1600 fényévre, és a közelében lévő óriáscsillag, a Dzéta Orionis erős ultraibolya sugárzása gerjeszti fénykibocsátásra. Egyesek úgy vélik, hogy a két objektum ütközésének vagyunk tanúi, és az ebből származó energia jelenik meg fény formájában. A köd anyagában jelenleg is csillagok születnek. Megfigyelése elég nehéz, minimális fényszennyezettség mellett egy legalább 15–20 cm-es átmérőjű távcsőre van szükségünk. A csillagkeletkezési terület még számos igen látványos mély-ég objektumot rejt, ezek közül a leghíresebb a bal oldalt lévő fényes Alnitak csillag alatt látható emissziós köd, úgynevezett Láng-köd ( NGC 2024 )
A nap képe: Látomás és valóság
Mocsári kockásliliomok összebújása egy esős tavaszi reggelen.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
