A szép szürke

2017.06.20.Fodor József

National Geographic Magyarország

Már visszafelé tartottam a tavat kettéválasztó töltésen, amikor a mindig meglepetéseket tartogató, víz fölé torgyosuló fa mellett is elhaladtam. A vízi madarak szeretik ezt a helyet, a nap ha süt, betűz az ágak közé is, remekül belátni a vizet, a hideg napok után a meleg számukra is nyilván jól esik. A szürkegém teljesen belefeledkezett a tollászkodásba, veszélyérzete nyilván nem volt, a többi ágon ücsörgő bakcsók, gondolta időben jeleznek majd, ha menekülni kell. Hát így találkoztunk. Nekem kb. két percem volt fotózásra, csak ezt előre nem lehet tudni. Ott álltam teljes láthatóságomban, nem takart se bokor, se egyéb, na és a fényképezőben felcsapódó tükör zaja is elég árulkodó lehetett. A csapat ezek ellenére maradt, a gémünk nyaka behúzva, szóval semmi veszélyérzet. És bár a tollászkodásból vélhetően soha nem elég, azért fel-fel nézett, ha másért nem, megkérdezni a naptól: Na, hogy nézek ki? És a nap válaszolt is, a szemébe mondta: szürke vagy haver! De milyen szép szürke...!

A nap képe: Talpalatnyi élet

A mohák az egész Földön elterjedt, embriós növények. Mintegy 26 000 fajuk ismert, amelyek közül Magyarországon 659 él. Kis termetű, levélkére és száracskára tagolódó vagy telepes, zöld, spórás növények, amelyeknek nincsenek gyökerei és szállítószövete. A szárazságot és a fagyot is jól tűrik. Miután elsősorban a víztartalmuk környezetfüggő (nincs önálló vízháztartásuk), így egyes fajuk elszáradás után képes új életre kelni, amint napfény és megfelelő csapadék éri őket. Ezt a képességüket annak is köszönhetik, hogy az emberi őssejtekhez hasonlóan működő, ún. totipotens sejtjeik vannak. Egyetlen sejtből képes létrejönni egy teljes növény.