Kirekesztve

2024.10.20-án sok borult este után rám mosolygott a szerencse és sikerült megörökítenem a C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS)-üstököst. A lövői Kármelhegyi kápolnával fotóztam le 19:15 körül, még holdkelte előtt. Szabad szemmel és binokulárral is pazar látványt nyújtott az égi vándor és a Tejút párosa. 10 db 10 sec-es kép összegzéséből született meg a végeredmény.

A felkelő nap sugarai megvilágították a Tanúhegyeket.

December közepe van. A nap néhány órára előbújt a szürke felhők közül és a hőmérséklet 12C fok körüli hőmérsékletre kúszott fel. Erre a néhány órára előbújtak a házilegyek és néhány zengőlégy is megjelent. A rozmaring félig elszáradt porzóin, még akadt egy kis pollen, ami odacsalogatta őket.

Nagy türelemjáték volt annyira elnyerni a nutriák bizalmát, hogy ilyen közel merészkedjenek hozzám, de a sokszoros próbálkozás meghozta gyümölcsét. A hódpatkányok így nemcsak nappal, de éjszaka is maguk közé fogadtak, így sikerült őket megörökítenem állandó lakhelyüknél. A kép nem kameracsapdával, hanem halszemoptikával készült és szerencsére minden egyes pillanatát megélhettem és megörökíthettem ennek a csodás estének, amikor a csillagok, a nutriák és én is összetalálkoztunk.

Vörösbegy egy téli napon. Herman Ottó így írt róla: "A vörösbegy a legügyesebb bujkálók közül való; a földön egyet surran, aztán hirtelen megáll, nagyot bókol, leereszti szárnyát és felvágja farkinczáját; aztán lángoló szemét nagy bizodalmasan rászegezi az emberre is, mintha azt mondaná: «bízom benned!» A szárnyacskáit mindig úgy eresztgeti le, hogy végül a fark tövénél alacsonyabban áll. Nagybuzgón szedi a bogárságot; de nem irtózik a meztelen csigáktól, sőt a kisebb gilisztáktól sem, a melyekhez a nemes poszáták a világért sem nyulnak hozzá. Fel is kap egy-egy magasabb ágra, veszteg áll, csak néha bókol egyet és felvágja a farkát; egyszerre a föld felé levágódik, felkapja a kiszemelt prédát, visszaszáll az ágra és elkölti. Éneke kedves, andalító, a pacsirtára emlékeztető. Hallatja veszteg ülve hosszan és kitartóan.