Vihar a Dunakanyarban

Tea a sivatagban

2024 augusztusában egy erős napkitörés érte el Földünket, amely hatására 11-12-e éjszakáján egy rövid időre hazánkból is látható volt egy kis sarki fény az északi horizont közelében.

A pajzsoscankó (Calidris pugnax)

Megláttam azt a felhőt és meg álltam lefotózni. A kép Borsodban készült Alsóvadásznál.

Ezúttal egy közelebbi képet készítettem a Napról. Ezúttal az AR4079 számú napfolt csoport volt a célpontom. Méretét tekintve nagyjából 10 Földátmérőjű a szélessége ennek a napfolt csoportnak. A felvételt most nem a H-alfa naptávcsövemmel, hanem a jól bevált newton rendszerű távcsövemmel készítettem napfólián keresztül. A naptávcsövemmel a Nap kromoszféráját (a Nap alsó légköreként lehet értelmezni), hanem egy lejjebb található réteget figyelhetünk meg, a fotoszférát (a Nap felszíneként lehet értelmezni). A napfoltok hidegebb régiók amik ~2000 °C-kal hidegebb mint a környezete. Azért hajlamos kialakulni ilyen régió mert itt ún. mágneses fluxuscsövek alakulnak ki (mágneses tér itt lép ki a Napból), ami itt meggátolja a hő kiáramlását. Valamint a napfoltok környékén H-alfa tartományban protuberanciákat figyelhetünk meg. Valamint a napfoltok két részre osztható. A sötét belső zónát umbrának, a külső halványabb szálas térséget pedig penumbrának nevezik. A mindenhol megfigyelhető mozaikszerű alakzatokat granulációnak nevezik. A granulációk gyorsan változnak csupán pár percig léteznek. Ezeken a helyeken fortyog a forró hidrogén plazma (konvekciós zónák). A granulációk közepén emelkedik fel a forró plazma, végül picit lehűlve kisodródik a granuláció szélére és visszasüllyed, hogy ismét felmelegedjen.