A nap képe: Csupa fül vagyok!

Mostanában - nagyon helyesen - sok oldalon lehet olvasni, hogy mennyire fontos, hogy ha kis őzgidát magára hagyva találunk, ne közelítsük meg, semmiképp ne érjünk hozzá, ne simogassuk meg, és még véletlenül se vigyük haza ezekkel a vesztét okozva. Bizony ez így van! Ugyanis a szagunkat rajta hagyva az anyja elhagyhatja a kicsit, illetve attól, hogy egyedül találjuk a gidát, az anyja még vissza fog érte menni, direkt hagyja ott ilyenkor, hogy ne vonzza oda hozzá a ragadozókat. Mindenkinek, így a fotósoknak is fokozottan kell erre figyelniük! Nincs az a fotó, ami megérne annyit, hogy ezzel halálra ítéljünk egy ártatlan őzgidát! Mindez persze nem jelenti azt, hogy megfelelő körülmények és kellő óvatosság és távolság betartása esetén szerencsés találkozáskor ne készítsünk pár fotót, ha ezzel nem veszélyeztetjük a kicsit. Ebben az esetben az történt, hogy a suta és egy bak társaságában pihent a gida a magas aljnövényzetben egy elhagyott szőlősben, mikor olyan 15 m-re érve hozzájuk felugrottak, én is akkor vettem őket észre. A suta és a bak megugrottak és a szőlőben elfutottak, a kicsi ott maradt. De láttam, hogy kb 50 m-re megállt a a suta és figyelt. Nagy telével kellő távolságból gyorsan pár képet ilyenkor azért el lehet lőni, közelebb én sem mentem, szerencsére zoom 225-900 mm-em volt, ami elegendő ilyen távolságnál közeli képhez is. Gyorsan lőttem róla pár képet és fordultam is meg, elsietve a helyszínről. Visszanézve láttam, hogy a kicsi fut az anyja után a hívására, és együtt el is tűntek a szemem elől...