A nap képe: Szent Anna kápolna

A kép a 2026-os Perseida maximumkor készült. Körülbelül 5 órányi látómezőbe beesett meteor van összegezve egy képre. Szabad szemmel ezidő alatt körülbelül 100 db-ot láttam. Voltak köztük kifejezetten fényesek is.

Ítéletnapi magbunker A Föld szinte összes haszonnövényének magmintáit őrzik itt, hogy egy-egy krízis után újra lehessen indítani a mezőgazdaságot. Ez az atombiztos, betonból készült létesítmény a permafroszt (örök fagy) ölelésében, a hegy mélyére vájva épült. A természetes hűtés biztosítja, hogy még áramkimaradás esetén is megmaradjon a magok tárolásához szükséges optimális hőmérséklet (kb. -18 °C)

Az Aloe dichotoma, vagyis más néven a tegezfa (ismertebb nevén quiver tree), a dél-namíbiai felföldek őshonos növénye. Nevét a 17. században kapta, amikor a busman vadászok a fa kérgéből tegezeket készítettek nyilaik számára. Ezek a furcsa kinézetű fák akár kilenc méter magasra is megnőhetnek, így igazán aprónak érezheti magát az ember a közelükben. Emellett különleges dolerit sziklaképződmények is láthatók a környéken, amelyek 160–180 millió évesek. Abban az időben a Pangea nevű őskontinens darabokra szakadt a tektonikus lemezek mozgása miatt. A repedéseken keresztül forró láva tört fel, majd hosszú évmilliók alatt az időjárás és az erózió lekoptatta a puhább üledékes kőzeteket, így a kemény dolerit sziklák a felszínre kerültek. Ahogy sétáltunk ezen a tájon, olyan érzésünk volt, mintha egy másik bolygón járnánk. És ha ez még nem lett volna elég lenyűgöző, az éjszakát egy hatalmas szövőmadár-fészek alatt töltöttük – akkora volt, mint az autónk, és több száz madár lakta. Ez a hely valami egészen különleges. Biztos vagyok benne, hogy egyszer még visszatérek ide. EXIF: Sony A7IIIa Sony 35mm f/1.4 GM Benro Polaris Égbolt: f/1.4, 60s, ISO 800 (13 kép x 3 sor) + H-alpha: f/1.4, 60s, ISO 3200 (10 kép x 2 sor) Előtér: f/1.4, 60s, ISO 800 (14 képes focus-stackelt panoráma) Helyszín: Mesosaurus Fossil Camp Dátum: 2025.05.22.

A Brassó megyei Kőhalom fölé magasodó sziklás Várhegyen álló középkori várat 1324-ben már említik, amikor Szécsényi Tamás erdélyi vajda a magyar király seregével leverte a fellázadt szászokat, és ostrommal elfoglalta a várat, amely ezt követően királyi várként a Magyar Királyság fennhatósága alatt maradt, majd később visszakerült a kőhalmi szász közösséghez, 1688-ban pedig a Habsburgok vették birtokba, s az évszázadok során többször menedékül szolgáló várat a 18. század végén végleg elhagyták, mígnem romossá vált, és napjainkra felújítva őrzi történelmi emlékét.

Kilátásaink az ausztriai Hohe Wand fennsíkról.