A nap képe: Rejtélyes balatoni sziget

Az 1960-as években az ország egyik legnagyobb gyümölcs- és szőlőtermelő üzeme, a Balatonaligai Állami Gazdaság a tóhoz igen közel terült el, de mivel magasabban volt, állandóan vízhiánnyal küszködött. Akkor született az ötlet, hogy nyerjenek vizet a Balatonból. A tervre az Enyingi Édesipari Célgazdaság és a szintén itt működő Vörös Hajnal Termelőszövetkezet mellett a balatonvilágosi termelőszövetkezet is rábólintott, és 1961-ben megalakították a Vízhasznosítási Társulatot. A négy gazdaság állami támogatással hamar előteremtette a tőkét, mely az öntözőfürt és a vízátemelő rendszer kivitelezéséhez szükséges volt, és 1962-ben megindultak a munkálatok. A lényeg, hogy építettek egy összesen 16 kilométer hosszú esőztető rendszert, amelynek működése automatikus volt, egyetlen mérnök gombnyomással tudta irányítani a vízgyűjtő melletti partszakaszon felépített szivattyúházból, mely ma is látható és működik is. A látszólagos medence pedig nem más, mint a tóba épített betongyűrűs ülepítő, mely az iszaptól és szennyeződésektől tisztította meg a vizet, ezzel öntözésre alkalmassá téve azt.