Emlékek

Minden évben elvarázsolnak a Nógrád megye domboldalain sorban, vagy épp össze-vissza álldogáló bálák az évnek ebben az időszakában.

Külső szobor – Női alak, kezében a vízre utaló kancsóval

Ezek az elkapott bogarak már nem az egymás közötti kedveskedés tárgyai. A költő üreg elején az új nemzedék ismételgeti a mondókáját, a szülök szinte percenként fordulnak az eleséggel. Néha közben bekapnak egy falatot.

A szüleiről tudtuk, házi rozsdafarkú telepedett a kerítésünkre, a farka tolla hosszáról, hogy kölyök. Ő nem félt. Féltek helyette a szülei.

Nálunk házi kedvenc. Nagy zajt csapott, macska sehol, tehát miattunk riasztózott. Pont ezzel árulta el magát. Igen, mert egyetlen fiókája kirepült és a közelben bujkált.