“Lépésről lépésre”

A Szent György- hegy hegymagasi részéről fotóztam ezt a valóban varázslatos panorámát. Előtérben a színesedő szőlőlevelek, hátérben pedig a Lengyel- kápolna, a Szigliget- hegy- csúcsán a várrommal, valamint a magyarok tengerének egy szelete látható.

Nagyjából 50-60 méterről kezdett közelíteni felém. Erdőszél és vadföld találkozásánál ízlelgette a fák, bokrok hajtásait. Nem sejtette, hogy figyeli valaki. Egy vadles függőleges, vaskos oszlopa, a környezetbe beolvadó öltözékem és mozdulatlanságom rejtett a szemei elől. Szinte a földbe gyökeredzett a lábam, ahogy egyre kisebb lett a távolság köztünk. Épp csak szemetelt az eső, a levegő nem mozdult. Tudtam, ahogy közeledik, előbb-utóbb megérzi a testszagom. Ez volt az a pillanat, ami a képen látható, ekkor nagyjából 20-25 m lehetett közöttünk. Pár másodpercre mozdulatlanná vált, figyelt, a szemével is kereste azt, amit az orrával észlelt, vagyis az idegent. Szépen higgadtan megfordult és elgaloppozott. Pár év küzdelem után, jó eséllyel a terület uralkodója válhat belőle. Mindenesetre a beállása már most hercegi.

A kankalinról sokan nem is tudják,hogy a népi gyógyászat régen a levelét is gyűjtötte. Napjainkban már a virág alkalmazása is háttérbe szorult, bár díszíthetünk vele például salátákat.Erdőink szépsége.

Az erdők pici szépsége,keményfa-ligetekben gyakran tömegesen van jelen, az ilyen erdők lombfakadás előtti időszakának meghatározó eleme. Magyarországon sokfelé gyakori.

Boglárka az erdőben.Sárga és illatos vadvirágunk mely szép és rikító sárga szinű :)