Égi tünemény

2019.01.28.Kaszás Gergő

National Geographic Magyarország

Expedíciónk első napján a szállásunkra nem kicsit szétesve érkeztünk a sok utazás és a 7 óra időeltolódás miatt. A két repülőút összesen 10 órát vett igénybe viszont a csatlakozásra Moszkvában 7 órát kellett várnunk. Irkutszkba érkezésünk után 6 órát autóztunk a Bajkál - tóig az imádott UAZ - ban. Tehát a nap folyamán nem terveztünk hosszabb külső túrát, de azért természetesen nem pihentünk. Meglátogattuk a közeli kikötőt ami szállásunkról gyalog is elérhető volt. A kikötőbe érve nem csak a jégbe fagyott hajóroncsok vártak minket hanem csodálatos égi tünemény is. Ezen jelenség lényege röviden, hogy a levegőben lévő jégkristályokban megtörik a Napból érkező fény, és a jégkristályok formájától függően alakulnak ki különböző méretű szivárványszínű körök, ívek, fényes "foltok" az égbolton. A gyémántként világító jég ami a képen látható a Bajkál tó jégtöréseinek maradványa.

Expedíciónk első napján a szállásunkra nem kicsit szétesve érkeztünk a sok utazás és a 7 óra időeltolódás miatt.
A két repülőút összesen 10 órát vett igénybe viszont a csatlakozásra Moszkvában 7 órát kellett várnunk.
Irkutszkba érkezésünk után 6 órát autóztunk a Bajkál – tóig az imádott UAZ – ban.
Tehát a nap folyamán nem terveztünk hosszabb külső túrát, de azért természetesen nem pihentünk.
Meglátogattuk a közeli kikötőt ami szállásunkról gyalog is elérhető volt.
A kikötőbe érve nem csak a jégbe fagyott hajóroncsok vártak minket hanem csodálatos égi tünemény is.
Ezen jelenség lényege röviden, hogy a levegőben lévő jégkristályokban megtörik a Napból érkező fény, és a jégkristályok formájától függően alakulnak ki különböző méretű szivárványszínű körök, ívek, fényes "foltok" az égbolton.
A gyémántként világító jég ami a képen látható a Bajkál tó jégtöréseinek maradványa.

Barna gyalogcincér – Dorcadion fulvum

A barna gyalogcincér (Dorcadion fulvum) a bogarak (Coleoptera) rendjének cincérfélék (Cerambycidae) családjába tartozó Magyarországon őshonos faja. Közeli rokona, vagy alfaja a vitatott rendszertani besorolású pusztai gyalogcincér (Dorcadion fulvum cervae). Közép-európai faj, törzsalakja a Kárpát-medencén kívül csak a Cseh-medencében és Kelet-Ausztriában fordul elő. Magyarországon főként a dombvidékek agyagos talajain, a Kisalföldön és a Nagyalföld nyugati felében gyakori, néhol közönséges. Az alföldi szikes területekről hiányzik, itt a pusztai gyalogcincér helyettesíti. Közepes termetű cincér, mérete 16–22 mm. A csápok vaskosak, a 8 mm-t is elérik. A nőstényeké a test feléig ér, a hímek csápjai valamivel hosszabbak. Színezete változatos, a törzsalak alapszíne fekete, szárnyfedői barnásvörösek, a lábak és csápok tőízei szintén, de a szárnyfedőnél világosabbak. Számos színváltozat fordul elő, törzsalaknál vörösebb színű egyedektől a szinte vagy teljesen feketékig. A barna gyalogcincér ökológiai alfajának tartott pusztai gyalogcincér színe egyöntetű fekete. Egyes változatokon fehéres szőrsáv is látható. A szárnyfedők a varrat mentén összenőttek, a hártyás szárnyak hiányoznak. A lábatlan, pondró típusú lárvák felülről lapítottak, testük hátrafelé elkeskenyedő, rágóik erősek.