Oázis II.
Sajnos egyre kevesebb a természetben is megtalálható vízforrásuk. A méhekkel pár nappal (2019.03.hó vége) ezelőtti találkozásom egészen elképesztő volt. Szabályos összefüggő „légi folyosón” repülték be a kaptár és a pár 100 méterre található pocsolya közti távot. Az emberen kívül a természet sincs túl nagy tekintettel rájuk. Főleg jelenleg a kora tavaszi időkben. A megrekedt vizeink hidegek még, így ha isznak belőlük sokkot kapnak és elpusztulnak. Pár száz egyed elpusztulása után sem mindenkinek jut eszébe a sekélyebb- már melegebb vízfelületről szomjat oltani. Érdekes látvány, ahogy szorosan egymás mellé állnak és serkentik a test hőmérsékletüket. De sokszor ez is kevésnek bizonyul. A képen jól megfigyelhető, ahogy a méhek csoportosan a vízbe nyúló száraz faágról szívják fel a nedvességet.