Tavaszi hó.

Barna rétihéja gondoskodik a családjáról

Fagyosszentek apropóján. Hideg napok: fázisátalakulás. Ami nem látszik, az elpárolgás.

A barna gyalogcincér (Dorcadion fulvum) a bogarak (Coleoptera) rendjének cincérfélék (Cerambycidae) családjába tartozó Magyarországon őshonos faja. Közeli rokona, vagy alfaja a vitatott rendszertani besorolású pusztai gyalogcincér (Dorcadion fulvum cervae). Közép-európai faj, törzsalakja a Kárpát-medencén kívül csak a Cseh-medencében és Kelet-Ausztriában fordul elő. Magyarországon főként a dombvidékek agyagos talajain, a Kisalföldön és a Nagyalföld nyugati felében gyakori, néhol közönséges. Az alföldi szikes területekről hiányzik, itt a pusztai gyalogcincér helyettesíti. Közepes termetű cincér, mérete 16–22 mm. A csápok vaskosak, a 8 mm-t is elérik. A nőstényeké a test feléig ér, a hímek csápjai valamivel hosszabbak. Színezete változatos, a törzsalak alapszíne fekete, szárnyfedői barnásvörösek, a lábak és csápok tőízei szintén, de a szárnyfedőnél világosabbak. Számos színváltozat fordul elő, törzsalaknál vörösebb színű egyedektől a szinte vagy teljesen feketékig. A barna gyalogcincér ökológiai alfajának tartott pusztai gyalogcincér színe egyöntetű fekete. Egyes változatokon fehéres szőrsáv is látható. A szárnyfedők a varrat mentén összenőttek, a hártyás szárnyak hiányoznak. A lábatlan, pondró típusú lárvák felülről lapítottak, testük hátrafelé elkeskenyedő, rágóik erősek.

Erdei fülesbagoly fióka felfedezi a nagyvilágot

Erdei fülesbagoly fióka