Gyepi béka 🐸

Nagy, robusztus béka. Hosszúsága a 10 cm-t is meghaladhatja, sokszor a hímek is igen tekintélyes méretűek. Hátsó lábai az erdei békáénál szemmel láthatóan rövidebbek, térdben előrehajtva a bokaízület szemmagasságig ér. Mellső lábai – különösen a hímeké – rendkívül erőteljesek, a hátsó lábakhoz hasonló vastagságúak. Orra két hazai rokonánál lekerekítettebb. Színezete változatosabb, mint az erdei békáé. Alapszíne barna, de ez szürkés, sárgás vagy vöröses árnyalatú is lehet. Hátán feketés foltok, vagy az alapszínnél sötétebb márványozottság is megfigyelhető. Halántéksávja nem mindig olyan kontrasztos, mint rokonaié, benne a szemhez hasonló méretű dobhártya a szemtől távolabb látható. Hátsó lába az erdei békáéhoz hasonlóan keresztsávozott. Hasoldalán sötét márványozottság figyelhető meg, oldalán szabálytalan alakú sötét foltok választják el a hát és a has színét. E foltok környezete téglavörös vagy citromsárga lehet, színpompás külsőt kölcsönözve az állatnak. A hímek bőre a párzási időszakban megduzzad, acélszürkés színt ölt, mellső lábaikon porcos-kemény, környezetétől elütően feketés színű hüvelykvánkos fejlődik. A nőstények bőre ekkor szemölcsössé válik, különösen oldalukon. Bőrük igen bőségesen termel nyálkát, ezért tapintása még más békákhoz képest is sikamlós. Az ebihalak az erdei békákénál valamivel karcsúbbak, farokzászlójuk nem foltos. Hasuk többnyire már ekkor sötétebb, mint rokonaiké. Taxonómia A gyepi béka a valódibéka-félék (Ranidae) családjába tartozik. Politipikus fajnak tekinthető, a kontinens nagy részén, így hazánkban is honos törzsalakon (Rana temporaria temporaria) kívül Európában több alfaját különítik el, melyek főként hegyvidéki területeken izolálódtak:R. t. „aragonensis” PALANCA-SOLER, VIEITES et RODRIGUEZ-MARTINEZ 1998 – Északnyugat-Spanyolország, R. t. canigonensis BOUBÉE 1883 – Délnyugat-Franciaország, Keleti-Pireneusok, R. t. honnorati HÉRON-ROYER 1881– Francia-Alpok, R. t. parvipalmataSEOANE 1885 – Észak-Spanyolország, R. t. „gasseri” – Középső-Pireneusok). Az idézőjelek is mutatják, hogy az alfajok némelyikének különállása vitatott. A molekuláris adatok egyértelműen alátámasztják az ibériai R. t. parvipalmata státuszát, ugyanakkor PALO et al. (2004) szerint a Fennoskandináviát benépesítő R. temporaria egy nagy nyugati és keleti kládból származik. A felsorolt összes többi alfaj a nyugati kládba tartozik, és aránylag fiatal keletkezésű, miközben a keleti csoporton belül nem különítenek el alfajokat. Ez alapján az alfajok taxonómiai érvényességének eldöntéséhez további vizsgálatokra van szükség. Politipikusságának oka talán nagyobb hidegtűrő képességében rejlik: a jégkorszakok alatt több, északabbra fekvő refúgium- (menedék-)területen is fennmaradhatott. Nálunk a törzsalak (R. t. temporaria) fordul elő. Én a rámszakadéknál futottam velük össze 😊