Sarki fény (1)

2019.11.03.Jónás Károly

National Geographic Magyarország

Október 24 és 29 között kis csapatunk sarki fény expedíciót szervezett Norvégia északi részében a sarkkörön túl. Az észlelési terület Tromso, Tromvik, és Kvaloyvágen körzetébe lett tervezve. Két éjszaka is szerencsével jártunk, 26-án, és 27-én is igen erős sarki fény tevékenységet lehetett megfigyelni az éjszaka első felében. Ezek a képek 27-én készültek, amikor a KP index megközelítően 4-5 erősségű volt. Ez a kép egy Sony A 6400-as vázzal, és Sigma Art 18-35mm -es objektívvel készült. (24mm-en)

Barna gyalogcincér – Dorcadion fulvum

A barna gyalogcincér (Dorcadion fulvum) a bogarak (Coleoptera) rendjének cincérfélék (Cerambycidae) családjába tartozó Magyarországon őshonos faja. Közeli rokona, vagy alfaja a vitatott rendszertani besorolású pusztai gyalogcincér (Dorcadion fulvum cervae). Közép-európai faj, törzsalakja a Kárpát-medencén kívül csak a Cseh-medencében és Kelet-Ausztriában fordul elő. Magyarországon főként a dombvidékek agyagos talajain, a Kisalföldön és a Nagyalföld nyugati felében gyakori, néhol közönséges. Az alföldi szikes területekről hiányzik, itt a pusztai gyalogcincér helyettesíti. Közepes termetű cincér, mérete 16–22 mm. A csápok vaskosak, a 8 mm-t is elérik. A nőstényeké a test feléig ér, a hímek csápjai valamivel hosszabbak. Színezete változatos, a törzsalak alapszíne fekete, szárnyfedői barnásvörösek, a lábak és csápok tőízei szintén, de a szárnyfedőnél világosabbak. Számos színváltozat fordul elő, törzsalaknál vörösebb színű egyedektől a szinte vagy teljesen feketékig. A barna gyalogcincér ökológiai alfajának tartott pusztai gyalogcincér színe egyöntetű fekete. Egyes változatokon fehéres szőrsáv is látható. A szárnyfedők a varrat mentén összenőttek, a hártyás szárnyak hiányoznak. A lábatlan, pondró típusú lárvák felülről lapítottak, testük hátrafelé elkeskenyedő, rágóik erősek.