Tejút a Hortobágyon

2020.04.22.Kiss Gergely

National Geographic Magyarország

Canon 5DsR + Samyang 24mm f1.4, ISO 2500, f1.4, 13 sec. Az első, de biztosan nem az utolsó fotóm a Tejútról! Egyetlen fotó csak, de jó sok munkát és időt igényelt. 🙂 Nem ideális a kompozíció, hiszen hiányzik egy hangsúlyos tárgy a kép előteréből. Ahhoz viszont előre fel kell mérni a terepet és mindent megtervezni...csak hát időhiány, időhiány...de majd legközelebb! 🙂 Amit figyelembe kellett venni: mikor van újhold (holdfényben nem látszik a Tejút), mikor emelkedik a csillagsáv a horizont fölé, hol vannak az országban olyan- viszonylag közeli- helyszínek, ahol minimális a fényszennyezés, illetve mikor felhőtlen az égbolt, minimális páratartalommal. Ezen tényezők mindegyikének teljesülnie kell. Továbbá nagylátószögű, nagy fényerejű objektív is kell, hogy kirajzolja a Tejutat, illetve az emberi szem számára láthatatlan csillagokat is, valamint a kép zajszintjét (szemcsésedést) is elfogadható szinten tartsa. A fotó természetesen állványról készült hosszú záridővel, ISO 2500, f 1.4, 13' beállításokkal. Annak ellenére, hogy vaksötét volt, 10 méterre sem láttam már semmit, az objektív annál többet. A halvány narancs foltok a horizonton a tizenvalahány kilométerre lévő falvak fényei.(!) Nem véletlenül Namíbia az asztrofotósok szent helye, ahol a Kalahári-sivatagban és a fennsíkokon több száz kilométeres körzetben nincs emberi település, az égbolt pedig felfoghatatlanul tiszta.

Canon 5DsR + Samyang 24mm f1.4, ISO 2500, f1.4, 13 sec.

Az első, de biztosan nem az utolsó fotóm a Tejútról!

Egyetlen fotó csak, de jó sok munkát és időt igényelt. 🙂

Nem ideális a kompozíció, hiszen hiányzik egy hangsúlyos tárgy a kép előteréből. Ahhoz viszont előre fel kell mérni a terepet és mindent megtervezni…csak hát időhiány, időhiány…de majd legközelebb! 🙂

Amit figyelembe kellett venni: mikor van újhold (holdfényben nem látszik a Tejút), mikor emelkedik a csillagsáv a horizont fölé, hol vannak az országban olyan- viszonylag közeli- helyszínek, ahol minimális a fényszennyezés, illetve mikor felhőtlen az égbolt, minimális páratartalommal. Ezen tényezők mindegyikének teljesülnie kell. Továbbá nagylátószögű, nagy fényerejű objektív is kell, hogy kirajzolja a Tejutat, illetve az emberi szem számára láthatatlan csillagokat is, valamint a kép zajszintjét (szemcsésedést) is elfogadható szinten tartsa. A fotó természetesen állványról készült hosszú záridővel, ISO 2500, f 1.4, 13′ beállításokkal. Annak ellenére, hogy vaksötét volt, 10 méterre sem láttam már semmit, az objektív annál többet. A halvány narancs foltok a horizonton a tizenvalahány kilométerre lévő falvak fényei.(!)
Nem véletlenül Namíbia az asztrofotósok szent helye, ahol a Kalahári-sivatagban és a fennsíkokon több száz kilométeres körzetben nincs emberi település, az égbolt pedig felfoghatatlanul tiszta.