Reggeli torna

Búbosbanka - Merzse mocsár

Tövisszúró gébics - Martfű

Minden rendes strandon kell egy úszómester – és a tiszalöki jégmadár pontosan tudja ezt. Ott ült a part menti csónakon, a legjobb kilátással a vízre, szigorú tekintettel figyelve a strandolókat. És ha valaki kételkedne, hogy valóban ő a strand felelőse, csak nézzen rá: színpompás mellényében, kihegyezett csőrével, és végtelen türelemmel figyel. Mert a tiszalöki strand biztonságban van, amíg a jégmadár szolgálatban áll.

A jégmadár hajóskapitányi és úszómesteri feladatai közben sem tétlenkedett. Reggel óta szorgalmasan járta a folyópartot, figyelte a vízfelszínt, számolta a buborékokat és tanulmányozta a halak mozgását – hiszen a vadászat nem játék, hanem komoly szakma. Mire mások még csak a második tollukat igazították a parton, ő már zsákmánnyal a csőrében ült a kedvenc ágán. Egy apró hal ficánkolt még kicsit, de a kapitány már tudta: ez lesz az ebéd. Nem volt benne semmi sietség. Ahogy egy tapasztalt munkásember is megáll egy percre a falat fölött, ő is méltósággal élvezte a jól megérdemelt lakomát. Munka közben enni? Talán furcsán hangzik – de a jégmadár számára ez csupán a nap része. A dolga ez. És ő bizony mesterien végzi.

Ott ült, ahol a víz találkozik a csenddel – egy öreg csónak peremén, mintha mindig is odatartozott volna. A jégmadár, kinek neve már rég legendává vált a folyó mentén, épp az aznapi útvonalát tervezte. Ő volt a kapitány, a fák árnyékában rejtőző kikötők ismerője, a nádrengeteg térképezője, és minden halak réme. Fejét büszkén tartotta, mintha ezer mérföldnyi utat tudna maga mögött – pedig talán csak a túlparti ágra készült. De ki tudja? A jégmadarak sosem árulják el terveiket. Ők csak figyelnek, szárnyra kapnak, és néha – mint most – megállnak egy pillanatra, hogy a világ is észrevehesse őket.