Pihenő fakopáncs.

A sün éjszakai életmódot folytat. Dús aljnövényzetű, ritkás erdőkben fordul elő, de mindenekelőtt cserjésekben, települések környékén él, sőt, még belvárosi parkokban is. A sün számára az év egy aktív időszakra és a téli álom idejére tagolódik, amelyet avarból készült alomban tölt el. Tavasszal bújik elő, amikor a külső hőmérséklet már elég magas. Az állat tápláléka főként földigilisztákból és csigákból áll, de más kisebb állatokat is fogyaszt, például sáskákat, földön fészkelő madarak fiókáit, gyíkokat, de néha dögöket vagy lehullott gyümölcsöket is eszik. Az állat hátoldalát sűrűn nőtt, 20–30 mm hosszú és 1 mm vastag hegyes tüskék borítják. Számukat 16 000-re becsülik, az egyes tüskéken sötét és világos szalagok váltják egymást. A sünfélék egyébként az emlősállatok egyik legősibb családját alkotják. Csontmaradványaikat már a harmadkorból ismerjük, és a leletek alapján az évmilliókkal korábban élt sünök a maiakhoz annyira hasonlóak lehettek, helyesebben azóta annyira nem változtak, hogy a rendszertannal foglalkozó kutatók egyazon nemben helyezik őket.

Gödöllő, május

Rókafiak játéka a kotorék elött.

Készítettem autógumiból egy esővíz-felfogót. A kis mocsári béka azóta is itt élvezkedik. Egy fadarabot is kapott, amire kikapaszkodhat, vagy könnyebben kiugorhat róla.

Hazánkban a száraz, sík- és dombvidékeken találkozhatunk vele. A nyílt területeket kedveli, a zárt állományokat viszont elkerüli. Löszhátakon, szikes pusztákon, homokos területeken, parlagokon, szántóföldek környékén költ, ahol a növényzet nem túl magas.