Mindhalálig…

2021.05.28.Seres Lajos Gergő

National Geographic Magyarország

A mai nap másképpen zajlott, mint a megszokott... Még a reggeli órákban felkaptam a fényképezőgépem és útnak eredtem, mivel már régóta nem voltam kint. Az öreg hídhoz siettem általában itt mindig ér valami meglepetés. Ki is szúrtam messziről egy őzbakot, de hamar meglépett előlem. Azonban most nem ő volt a célpont, így haladtam is tovább. Egyre óvatosabban szedtem lépteim... balra tőlem egy fácán kakas csipegetett. Lassan lehasalva próbáltam közelebb kúszni hozzá, de hiába... Abban a pillanatban észrevett és rögtön tovaszállt. Irány tovább... hosszú ruhában jövök ki mindig, de nem is azzal volt a probléma. Mindent harmatcseppek borítottak és muszáj volt a nagy gazban végig mennem, így a derékig érő fűben bőrig áztam. Nem éppen kellemes dolog volt számomra, de egy jó fotóért bármire képes vagyok! Épp a rókavár felé tartottam, de szomorúan tapasztaltam, hogy semmi rálátás nincsen már a kotorékra. Ezért nem is időztem sokáig... siettem tovább, mert kissé hűs volt rajtam a nadrág. Elindultam egy másik helyre, ahol egy olyan látvány fogadott, ami nagyon elkeserített. Róka anyuka épp felügyelte a kölyköket, ahogy játszottak együtt. Elképesztő lassúsággal közelíteni kezdtem feléjük, de nem kattintottam egy képet sem, mert csak megfigyelni szerettem volna őket. Hat kicsi marakodott egymással az anyjuk előtt... Elképesztő érzés volt látni, ahogy játszanak. Később egy traktor közelített és a mama rögtön riadót fújt... huss... el is tűntek a szemeim elől. Így én is elindultam hátha akad még valami. Sajnos olyat találtam, amit nem szerettem volna látni. Két róka kölyök tetemére bukkantam... harapás nyomok voltak a torkuknál. Valószínűleg sakál végezhetett velük. Elindultam hazafelé, mert a fények túlságosan erősek voltak. Úgy gondoltam, hogy délután visszanézek még ide. Telt az idő már alig vártam, hogy jöhessek ki újra. Visszatérve a helyszínre szívszorító jelent forgott le előttem. Láttam ahogy az anyuka nagyobb köröket tett meg és egyre közelebb és közelebb ment a tetemekhez. Hasalva igyekeztem felé mikor odaértem az orrával lökdösni kezdte az egyik élettelen kölyköt, majd szájába vette és elvitte valahová. Szomorú volt látni... szinte a szemében láttam, hogy össze van törve. Seres Lajos Gergő © 2021. május 27.

A mai nap másképpen zajlott, mint a megszokott… Még a reggeli órákban felkaptam a fényképezőgépem és útnak eredtem, mivel már régóta nem voltam kint. Az öreg hídhoz siettem általában itt mindig ér valami meglepetés. Ki is szúrtam messziről egy őzbakot, de hamar meglépett előlem. Azonban most nem ő volt a célpont, így haladtam is tovább. Egyre óvatosabban szedtem lépteim… balra tőlem egy fácán kakas csipegetett. Lassan lehasalva próbáltam közelebb kúszni hozzá, de hiába… Abban a pillanatban észrevett és rögtön tovaszállt. Irány tovább… hosszú ruhában jövök ki mindig, de nem is azzal volt a probléma. Mindent harmatcseppek borítottak és muszáj volt a nagy gazban végig mennem, így a derékig érő fűben bőrig áztam. Nem éppen kellemes dolog volt számomra, de egy jó fotóért bármire képes vagyok! Épp a rókavár felé tartottam, de szomorúan tapasztaltam, hogy semmi rálátás nincsen már a kotorékra. Ezért nem is időztem sokáig… siettem tovább, mert kissé hűs volt rajtam a nadrág. Elindultam egy másik helyre, ahol egy olyan látvány fogadott, ami nagyon elkeserített. Róka anyuka épp felügyelte a kölyköket, ahogy játszottak együtt. Elképesztő lassúsággal közelíteni kezdtem feléjük, de nem kattintottam egy képet sem, mert csak megfigyelni szerettem volna őket. Hat kicsi marakodott egymással az anyjuk előtt… Elképesztő érzés volt látni, ahogy játszanak. Később egy traktor közelített és a mama rögtön riadót fújt… huss… el is tűntek a szemeim elől. Így én is elindultam hátha akad még valami. Sajnos olyat találtam, amit nem szerettem volna látni. Két róka kölyök tetemére bukkantam… harapás nyomok voltak a torkuknál. Valószínűleg sakál végezhetett velük. Elindultam hazafelé, mert a fények túlságosan erősek voltak. Úgy gondoltam, hogy délután visszanézek még ide. Telt az idő már alig vártam, hogy jöhessek ki újra. Visszatérve a helyszínre szívszorító jelent forgott le előttem. Láttam ahogy az anyuka nagyobb köröket tett meg és egyre közelebb és közelebb ment a tetemekhez. Hasalva igyekeztem felé mikor odaértem az orrával lökdösni kezdte az egyik élettelen kölyköt, majd szájába vette és elvitte valahová. Szomorú volt látni… szinte a szemében láttam, hogy össze van törve.

2021. május 27.