Csoportkép

Március végén területbejáráson voltam, mikor rátaláltam a kotorékra. Jól kitaposott ösvény vezetett a nem kicsinek mondható bejárathoz. A homokban lévő nyomokból egyből kiderült, hogy itt bizony az van készülőben, amit pontosan kerestem. Kicsivel több mint 1 hónap elteltével végre úgy döntöttem, hogy itt az ideje a látogatásnak. A kotorékhoz közeledve már egyértelműen beigazolódott a megérzésem. Három kölyök játszott a bejáratnál, estek-keltek, még eléggé esetlenek voltak. Elfoglalva helyemet, sajnos akkor még elég távolban vertem tábort, de legalább figyelhettem az eseményeket. Kíváncsi voltam hányan lehetnek, de csak az a 3 mutatkozott. Majd váratlan fordulat, megérkezett a szuka, szájában egy tucatnyi rágcsálóval és kiosztotta a vacsorát. Ekkor már tudtam, hogy ma már nem fogok tudni közelebb kerülni. Viszont a negyedik napon (3 sikertelen nap után), elszántam magam és úgy döntöttem lefekszem kb. 7 méterre a bejárattól, ezt 3,5 idegtépő óra követte, ám az eredmény kárpótolt mindent.