Egyedül a zöldben

A sün éjszakai életmódot folytat. Dús aljnövényzetű, ritkás erdőkben fordul elő, de mindenekelőtt cserjésekben, települések környékén él, sőt, még belvárosi parkokban is. A sün számára az év egy aktív időszakra és a téli álom idejére tagolódik, amelyet avarból készült alomban tölt el. Tavasszal bújik elő, amikor a külső hőmérséklet már elég magas. Az állat tápláléka főként földigilisztákból és csigákból áll, de más kisebb állatokat is fogyaszt, például sáskákat, földön fészkelő madarak fiókáit, gyíkokat, de néha dögöket vagy lehullott gyümölcsöket is eszik. Az állat hátoldalát sűrűn nőtt, 20–30 mm hosszú és 1 mm vastag hegyes tüskék borítják. Számukat 16 000-re becsülik, az egyes tüskéken sötét és világos szalagok váltják egymást. A sünfélék egyébként az emlősállatok egyik legősibb családját alkotják. Csontmaradványaikat már a harmadkorból ismerjük, és a leletek alapján az évmilliókkal korábban élt sünök a maiakhoz annyira hasonlóak lehettek, helyesebben azóta annyira nem változtak, hogy a rendszertannal foglalkozó kutatók egyazon nemben helyezik őket.

Szigetközben a Duna folyam jobb partján üzemel a hallépcső. Régen a viza Duna legnagyobb halaként idáig is felvándorolt.

Helyileg Csíkvacsárcsiba ( Csíkszereda mellett) találhatóak a magas lucfenyők árnyékába az apró védett, illatozó Cserevirágocskák.

A Vénusz és a holdsarló hajnali szoros együttállása a Budai-hegység fölött.

A hazai tücskök közül az egyik legnagyobb termetű és leggyakoribb faj a mezei tücsök. A hím közismert hangos énekét májustól hallatja, többnyire a maga vájta földi lyuk előtt. Elülső szárnyainak összedörzsölésével ciripel. Éneküket általában június végéig halljuk, de akár még augusztusban is hallhatóak. A mezei tücsök főként éjszaka aktív, növényi anyagokkal táplálkozik, de kisebb rovarokat is fogyaszt.