Világító béka.

Világító békaOtthon a kertben leültem a régi madáritató mellé, amelynek töltését a természetre bíztam. Szinte mindig van víz benne, annak ellenére, hogy tényleg nem szoktam én magam feltölteni. Itt történt, hogy egyszeriben megláttam valamit ugrálni az itató körül elhelyezett köveken. No, mondom én megnézem ezt közelebbről is, bár sejtettem, hogy béka-féle lesz. Egy eddig általam otthon még nem látott faj került a kamera elé, amelynek ez az egyede nem zavartatta magát és velem és a kamerával mit sem törődve ugrrált ide s oda. Felevett innen bogarat, onnan hangyát és eztán kiült a napra. Csak, hogy érzékeltessem, hogy mily közeli is a találkozás; a fényképező objektívjének a frontlencséje ezen a képen maximum 20 centire van az erdei békától, de készítettem úgy képet, hogy kettő centiméterre volt tőle az objektív. Na persze ilyenkor nem csak beletolom a képébe az objektívet, hanem szépen lassan közeledek az állat felé. Igyekszem elérni, hogy ne érezze magát veszélyben, szokja meg a jelenlétem. Ez általában nem sikerül, de amikor igen, akkor egészen érdekes hangulat lesz úrrá a helyzeten. Nem véletlen, hogy a természetfotózás az egyik legtöbb türelmet igénylő hobbi.