Rohanás után

Késő délután van. Május vége felé jár az idő. Az erdő ilyenkor még madárdaltól hangos bár, már csak a fészkükön ülő párjuknak szól a dal sok esetben. Meleg van. Egy magaslesen ülök.. és éppen azon gondolkodom, hogy elindulok, mert nagyon meleg van. Ekkor a hátam mögül a szemem sarkából megpillantok valami mozgást. Egy Gím bika rudli váltott ki az erdőből, és az előttük lévő kaszálón rohantak át. Valamitől megriadhattak korábban. Már nem siettek- látszott hogy már megnyugodtak, nem rémületből rohantak- inkább csak ügettek már ahogy át rohantak a mezőn. A vezérük is így gondolkodhatott, mert megáltt- s vele a csapat is,mielőtt tovább indultak volna a rejteket adó sűrű erdő felé. Az ekkor már laposan álló nap jól megvilágítja izmos testüket, szinte fénylik a szőrük verejtéktől.