Vizafogó mellékág

2022.01.12.Kertész József

National Geographic Magyarország

A Vízfogó mellékág Ásványráró község külterületén lévő Bagaméri mellékrendszer egyik oldalága nevét arról kapta, hogy a múltban itt nagyon sok vizát lehetett fogni. Magyarországi folyóvizekben a halászok körében korábban oly nagyra tartott állománya, mind a Dunán és mind a Tiszán a Vaskapu-szorosnál épített erőműveknek hatására drasztikusan lecsökkent. Az utóbbi évszázad második felében feljegyzett vizafogások a Duna magyar szakaszán már eseményszámba mentek. Ezzel szemben 1554-1555-ből származó források szerint több mint 160 vizát fogtak a halászok a vizafogókban. A magyar történelemben említések a vizákról A Képes krónika leírja, hogy 1053-ban I. András a Győr alatt állomásozó III. Henrik német-római császár éhező seregének megsegítéséül küldött többek között ötven vizát. Oláh Miklós humanista beszámolójában arról tudósít, hogy az 1537. esztendőben különösen eredményes dunai halászat alkalmával sikerült mintegy ezer vizát fogni. A viza kereskedelméhez a komáromi jegyzőkönyvekben is találni adatokat a 16. század végéről. Az 1950-es évekig még megtalálható volt a Duna vízrendszerében. A Dunán a viza számított a legnagyobb és a legértékesebb mindennapos halnak. Gyakran óriási (100–500 kg-os) példányai is előfordultak a halászzsákmányokban A Bagaméri mellékágakban fogott vizákat ekkor még kedvenc áruként kínálták a Bécsi és a Győri halpiacokon is.

A Vízfogó mellékág Ásványráró község külterületén lévő Bagaméri mellékrendszer egyik oldalága nevét arról kapta, hogy a múltban itt nagyon sok vizát lehetett fogni.
Magyarországi folyóvizekben a halászok körében korábban oly nagyra tartott állománya, mind a Dunán és mind a Tiszán a Vaskapu-szorosnál épített erőműveknek hatására drasztikusan lecsökkent. Az utóbbi évszázad második felében feljegyzett vizafogások a Duna magyar szakaszán már eseményszámba mentek. Ezzel szemben 1554-1555-ből származó források szerint több mint 160 vizát fogtak a halászok a vizafogókban.
A magyar történelemben említések a vizákról
A Képes krónika leírja, hogy 1053-ban I. András a Győr alatt állomásozó III. Henrik német-római császár éhező seregének megsegítéséül küldött többek között ötven vizát. Oláh Miklós humanista beszámolójában arról tudósít, hogy az 1537. esztendőben különösen eredményes dunai halászat alkalmával sikerült mintegy ezer vizát fogni. A viza kereskedelméhez a komáromi jegyzőkönyvekben is találni adatokat a 16. század végéről.
Az 1950-es évekig még megtalálható volt a Duna vízrendszerében. A Dunán a viza számított a legnagyobb és a legértékesebb mindennapos halnak. Gyakran óriási (100–500 kg-os) példányai is előfordultak a halászzsákmányokban
A Bagaméri mellékágakban fogott vizákat ekkor még kedvenc áruként kínálták a Bécsi és a Győri halpiacokon is.