Árvízlevezető sáv Szigetközben
A botló fűzfa jóval több, mint fa. Egy tökéletesen átgondolt gazdálkodási módszer. Hajdanán, az egyik leggyakrabban előforduló fafajta volt a Szigetközben és Csallóközben, mert hála a magas talajvízszintnek a vizenyős, lápos talajban ideálisak voltak a feltételek a fejlődéséhez. Elődeink kedvelt fája is volt, hiszen levágott ágait nemcsak fűtésre, kosárfonásra, hanem vályogházak építésénél is rendszeresen felhasználták. Nagy előnye volt, hogy nagyon gyorsan új hajtásokat, új ágakat növesztett. Az idős botló fűzfák a hagyományos gazdálkodás eredményének példái és jelentős értékkel bírnak a biológiai sokféleség szempontjából is.
A szigetközi Kisbodak község címerének leírása:
A fűzfa a Szigetköz népét és annak életerejét is jelenti. A nép a fűzfával „összenőtt”, fűzfa Szigetköz jellegzetes fája. Sok mindenre használták a fát: tüzelő, sövénykosár, szerszámok, házépítés. A méhészek a korhadt fát a füstölőbe is tették. A Duna melletti költők meséikbe szőtték a fűzfát, melynek bibliai kapcsolata is van, víz mellé ültetett fa (fa-nép-víz Isten titokzatos erejét jelenti). Élet és fa összenőtt. „Lebotolják újra kihajt” felirat latin mondás egy változata. Az élni akarás jelképe. A címeren lévő ladik pedig munkaeszköz, menekülőeszköz, közlekedési és halászati eszköz is volt.