Lótusz effektus

A lótusz-effektus röviden: mikrostrukturált, hidrofób (víztaszító) felületeknek az öntisztuló képességét jelenti. A jelenséget Wilhelm Barthlott és Nesta Ehler német botanikusok (Universität Heidelberg) fedezték fel az 1970-es években. Az 1990-es években leírták a lótusz-effektusnak a fizikai-kémiai alapjait. A vízcseppek a lótuszlevél közepén gyűlnek össze. Lótusz-effektusnak a felületek nagyon kicsi nedvesíthetőségét nevezik, és erre a lótusz növénynél figyeltek fel először. Ennek a növénynek a levelét és virágát a víz és más folyadékok nem nedvesítik, olyan csepp képződik rajtuk, amely nem tapad meg a növények felületén, hanem lepereg arról, sőt közben a növényen található porszennyeződést is eltávolítja. A kép a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben készült