A fák lelke

Az erdőket járó embert a fák között gyakran elfogja annak a különleges nyugalomnak az érzése, melyet sehol másutt járva nem tapasztal. Mintha a fák szelleme ölelné át óvón, mintha azok lelke érintené lelkét. A növényekre általában jellemző a fotoszintézis, vagyis a napfény energiáját felhasználva autotróf módon építik fel a testüket alkotó molekulákat. Találhatunk köztük ismerős élőlényeket, mint például a fák, a füvek és a páfrányok. A fáknak levelekre van szükségük a gázcseréhez, és fotoszintézisre a szénhidrátok előállításához – ezek nélkül a növényeknek nincs elég energiájuk ahhoz, hogy nőni tudjanak. A fák fontos részei a természeti környezetnek, mert megakadályozzák a talaj erózióját, terméseik mezőgazdasági értéke nagy lehet és esztétikai értékük is jelentős. A fák fontos szerepet játszanak az oxigén termelésével, a szén-dioxid csökkentésével, ha a szén-dioxid fogytán csökkent a légkörben az üvegházhatás, és a meleg. A talajhőmérséklet mérséklésével, gyökérrendszerük elősegíti a talajban a víz megtartását, és magának a talajnak az erózióját is gátolja. Sok állat és más élő szervezet élőhelyei és táplálékai.