Szélesvásznú IC5070-NGC7000
A képen jobb oldalán az Észak-Amerika köd (NGC7000) egyik részlete, a ‘Cygnus Wall’ látható ami a ködösség egyik legintenzívebb csillagképző régiója. A kép bal oldalán a ‘Pelikán köd’ (IC5070) látható egy csillagközi porral elhatárolva az NGC7000-től.
Maga a térség olyan nagy hogy 600mm fókusztávolságon nem fért bele a kamera látómezejébe, ezért a kép egy 2 panelből álló mozaik. A felvételek keskenysávú szűrők használatával készültek amik az ionizált gázok fényét engedik át. A feldolgozás során – a Hubble űrtávcső képeihez hasonlóan – a kén a piros, a hidrogén a zöld az oxigén pedig a kék színcsatornára került, így jobban elkülönülnek az egyes molekulák eloszlásai a térben.
Jó étvágyat!
Éticsiga tavaszi eső után.
SH2-275 Rozetta-köd
Egy kiterjedt viszonylag fényes emissziós köd a Monoceros (Egyszarvú) csillagképben. A Monoceros az Orion szomszédja, a Rozetta-köd pedig a két csillagkép határán található. A Földtől körülbelül négyszer nagyobb távolságra van, mint az Orion-köd (5200 fényév).A fiatal csillagok sugárzása gerjeszti a ködben lévő atomokat, amitől maguk is sugárzást bocsátanak ki, létrehozva az általunk látott emissziós ködöt. A köd középpontját egy fiatal, masszív O-típusú és B-típusú csillagokból álló halmaz (NGC 2244) alkotja. Ezek a csillagok, különösen a két O-típusú csillag, a HD 46223 és a HD 46150,(a kép közepén) egy üreget képeztek a köd belsejében. Az üregen kívül a köd még mindig aktív csillagkeletkezés helyszíne. A közelmúltban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a ködnek lehet egy korongszerű geometriája, amely a Földről szemből nézve látható. A kép Hubble paletta feldolgozásával készült.
Fény az éjszakában
A sarkvidéki Tromso belvárosának katedrálisa Teliholddal, a sarki éj derekán. 2024 december, Tromso, Norvégia.
Tyúkhúr
Tyúkhúr
Kis pávaszem lepke.
Kis pávaszem lepke.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
