A ködös erdő.
Csendesen haladok a párától nehéz téli erdőben. A sürű köd szinte egybeolvad a hótakaró fehérségével.
Valami mozdul a távolban, és a zaj egyre közeledik. Hallani az agancsok csattanását a növendék fákon amint a szarvas rudli felém menekül.
A tél alatt a bikák kis csapatokban keresik az élelmet, tezszik ezt talán a több szem, többet lát elv miatt is.
Erősen figyelek, és egy fa takarásába húzódom, de úgy hogy azért lássak valamit. Kisvártatva a ködből kirajzolódik az ismerős forma, és megjelenik az első állat, majd szépen libasorba követik a többiek.
Már nem rohannak. Lassas, megfontoltan és csendesen haladnak. Csatkosak, szájuk nyitva- látszik, hogy valahol a messzeségben valahol ember szagot érezhettek…más miatt ennyire nem menekül a vad.
Nagy szerencsémre ha ez az állat észre is vett, nem hitt a szemének. Így nyugodtan fotózhattam.
Csodálatos volt az élmény, amit most megosztok mindenkivel. Köszönöm a figyelmet.