Nem kívánt közelség


A csuszka az erdők fenegyereke. A cinkéknél tekintélyesebb csőre eleve tekintélyt parancsol. Ha ezt nem kapná meg, gondoskodik róla; megtámad bárkit, a téli etetőn nem tűr meg másik madarat. Egy rohammal nyomatékosítja is szándékát: a csőre előre tör, a szárnyak hátra nyilazva, a faroktollak szétnyitva, a tekintete villog… Ha nincs a cini, akkor a magokon áll bosszút a hosszú csőrű. Lába még le sem ér, de a csőre már beletúr az eleségbe, a magok repkednek szanaszét. Aztán jönnek a barátcinegék, ők a földről is begyűjtik a pazarlás nyomait. Nincs veszteség. Őkelme pedig 3-4 magot is bekebelez, amiket azután a fák kérgének repedéseibe rögzít, majd feltöri.
A kékcinege a fajtársai között az egyik legkisebb, hát esélye sincs ellenállni. Nyilván nem is akar, menekülnie kell. Talán túlságosan elmerült a magok válogatásában amikor a háta mögött megjelent – mint legtöbbször, a semmiből – a csuszka. Fenyegetés és riadalom, erről szól a kép. Az erdő egy nagy kaland.