Halátjáró a Lajtán


A folyóvizeket teljes szélességükben elzáró duzzasztóműveknél a halak szabad közlekedésének fenntartása érdekében emelt építmény. Ívás idején a halak elhagyják rendes tartózkodási helyüket és többnyire csapatokba verődve, a víz azon részeire vándorolnak, melyek szaporodásukra és ivadékaiknak fejlődésére legalkalmasabbak. Így a lazac, a pisztráng a folyó legfelső szakaszára, a források felé igyekszik, az angolna ellenkezőleg, innen a tenger felé veszi útját szaporodási ösztönének kielégítésére. Ily hosszu uton természetesen ezerféle akadály nehezíti vándorlásukat, amelyek között leggyakoribbak a viz erejének ipari vagy egyéb célra való elhasználására emelt gátak, zsilipke, duzzasztó művek. A tapasztalás megmutatta, hogy számos folyó és patak halászatának megsemmisülését okozta oly gát, mely jelentős magasságánál fogva a halaknak átjutását, illetőleg szaporodását lehetetlenné tette. Ebben leli tehát magyarázatát az egyes államok törvényeiben, – nálunk az 1885. XXIII. t.-cikk 26. §-ban – kimondott azon elv, mely szerint ott, ahol a halászat érdeke megkívánja, a vízhasználatra jogosított, a tulajdonát képező vízi műépítménynél hallépcsőt is tartozik felállítani, illetőleg fenntartani. A hallépcső a duzzasztóműnél összpontosuló vízesést egy külön csatorna közbeiktatásával hosszabb vonalra osztja szét, oly módon, hogy kisebb duzzasztók alkalmazásával apróbb zuhatagok, illetőleg lépcsőzetesen emelkedő medence-sorozat keletkezik. A zuhatagok magassága 30-40 cm között váltakozik, melyeken a halak magukat könnyűszerrel átvethetik, viszont a medencék meg elég mélyek arra, hogy bennük a halak megpihenhessenek.