Sunbeam

2023.07.01.Mária Mátyás

National Geographic Magyarország

Tavaszi aggófű. (Senecio leucanthemifolius subsp. vernalis) Idén tavasszal különösen nagy területen pompáztak az utak mentén. A 18. századtól kezdve Kelet- és Délkelet-Európából bevándorolt Közép- és Észak-Európába, azóta (Magyarországon is) elterjedt gyomnövénnyé vált.[5][6] Bolygatott területek, szántók gyomtársulásaiban csoportosan található meg, többnyire homokos, vályogos talajon. Bár régóta Senecio vernalis néven ismert, egy 2008-as tanulmány a Senecio leucanthemifolius Poir. alfajaként azonosította.[3] 15–40 cm magasra növő, egy- vagy kétéves növény. Hosszúkás, enyhén bőrnemű levelei hosszúkásak, öblösen hasogatottak, szélük hegyesen fogazott. A száron váltakozva helyezkednek el, szárcsomónként 1-1 levél.[7] Alsó levelei nyelesek, a felsők ülő helyzetűek, füles vállal. Fészkes virágai április-májusban nyílnak; a világossárga fészek 2–3 cm széles, csöves és elálló nyelves virágok (általában 13 db) egyaránt találhatók benne. Rovarok porozzák be, magjait a szél terjeszti. Pirrolizidin-alkaloidokat tartalmaz, emiatt lovak és szarvasmarhák számára mérgező.[8][9] (Wikipédia)

Tavaszi aggófű. (Senecio leucanthemifolius subsp. vernalis)
Idén tavasszal különösen nagy területen pompáztak az utak mentén.

A 18. századtól kezdve Kelet- és Délkelet-Európából bevándorolt Közép- és Észak-Európába, azóta (Magyarországon is) elterjedt gyomnövénnyé vált.[5][6] Bolygatott területek, szántók gyomtársulásaiban csoportosan található meg, többnyire homokos, vályogos talajon.

Bár régóta Senecio vernalis néven ismert, egy 2008-as tanulmány a Senecio leucanthemifolius Poir. alfajaként azonosította.[3]
15–40 cm magasra növő, egy- vagy kétéves növény. Hosszúkás, enyhén bőrnemű levelei hosszúkásak, öblösen hasogatottak, szélük hegyesen fogazott. A száron váltakozva helyezkednek el, szárcsomónként 1-1 levél.[7] Alsó levelei nyelesek, a felsők ülő helyzetűek, füles vállal. Fészkes virágai április-májusban nyílnak; a világossárga fészek 2–3 cm széles, csöves és elálló nyelves virágok (általában 13 db) egyaránt találhatók benne. Rovarok porozzák be, magjait a szél terjeszti. Pirrolizidin-alkaloidokat tartalmaz, emiatt lovak és szarvasmarhák számára mérgező.[8][9]
(Wikipédia)

Evangélikus templom és a Hällstatter See, Ausztria

Hallstatt Felső-Ausztria tartományban, annak legdélebben elhelyezkedő régiójában (Traunviertelben), azon belül pedig a Gmundeni járásban található. Délről a Dachstein-hegység határolja, maga a kisváros pedig a Hallstatti-tó délnyugati partján fekszik. A település 1997 óta az UNESCO Világörökségének része, egy önálló régészeti kultúrkört, a hallstatti kultúrát nevezték el róla. A hallstatti kultúra az urnamezős kultúrából alakult ki, nagyjából i. e. 750–450 körüli időszakban, de magát a környéket már i. e. 5000 évvel is lakták. Itt minden a sóról és a sóbányákról szólt, ez határozta meg a mindennapokat korokon át. Az 508 méter magasan lehelyezkedő, kristálytiszta vizű Hallstatti tó (Hallstätter See) egyike Salzkammergut 76 tavának. Legmélyebb pontja 125 méter, hossza 8 km, szélessége 2 km. Délről a Dachstein (2995 m), nyugatról a Plassen (1953 m), keletről a Hoher Sarstein (1975 m) fogja közre a tavat. Északon nyitott, ahol keresztül folyik rajta a Traun folyó, melyen a város kincsét, a sót vitték, hogy a Dunát elérve külföldre vigyék az árut. A sóbányászat fénykorában ez volt az egyetlen használható szállítási mód. A tóparti evangélikus templom 1861-ben készült el.