Sunbeam


Tavaszi aggófű. (Senecio leucanthemifolius subsp. vernalis)
Idén tavasszal különösen nagy területen pompáztak az utak mentén.
A 18. századtól kezdve Kelet- és Délkelet-Európából bevándorolt Közép- és Észak-Európába, azóta (Magyarországon is) elterjedt gyomnövénnyé vált.[5][6] Bolygatott területek, szántók gyomtársulásaiban csoportosan található meg, többnyire homokos, vályogos talajon.
Bár régóta Senecio vernalis néven ismert, egy 2008-as tanulmány a Senecio leucanthemifolius Poir. alfajaként azonosította.[3]
15–40 cm magasra növő, egy- vagy kétéves növény. Hosszúkás, enyhén bőrnemű levelei hosszúkásak, öblösen hasogatottak, szélük hegyesen fogazott. A száron váltakozva helyezkednek el, szárcsomónként 1-1 levél.[7] Alsó levelei nyelesek, a felsők ülő helyzetűek, füles vállal. Fészkes virágai április-májusban nyílnak; a világossárga fészek 2–3 cm széles, csöves és elálló nyelves virágok (általában 13 db) egyaránt találhatók benne. Rovarok porozzák be, magjait a szél terjeszti. Pirrolizidin-alkaloidokat tartalmaz, emiatt lovak és szarvasmarhák számára mérgező.[8][9]
(Wikipédia)