Sunbeam

2023.07.01.Mária Mátyás

National Geographic Magyarország

Tavaszi aggófű. (Senecio leucanthemifolius subsp. vernalis) Idén tavasszal különösen nagy területen pompáztak az utak mentén. A 18. századtól kezdve Kelet- és Délkelet-Európából bevándorolt Közép- és Észak-Európába, azóta (Magyarországon is) elterjedt gyomnövénnyé vált.[5][6] Bolygatott területek, szántók gyomtársulásaiban csoportosan található meg, többnyire homokos, vályogos talajon. Bár régóta Senecio vernalis néven ismert, egy 2008-as tanulmány a Senecio leucanthemifolius Poir. alfajaként azonosította.[3] 15–40 cm magasra növő, egy- vagy kétéves növény. Hosszúkás, enyhén bőrnemű levelei hosszúkásak, öblösen hasogatottak, szélük hegyesen fogazott. A száron váltakozva helyezkednek el, szárcsomónként 1-1 levél.[7] Alsó levelei nyelesek, a felsők ülő helyzetűek, füles vállal. Fészkes virágai április-májusban nyílnak; a világossárga fészek 2–3 cm széles, csöves és elálló nyelves virágok (általában 13 db) egyaránt találhatók benne. Rovarok porozzák be, magjait a szél terjeszti. Pirrolizidin-alkaloidokat tartalmaz, emiatt lovak és szarvasmarhák számára mérgező.[8][9] (Wikipédia)

Tavaszi aggófű. (Senecio leucanthemifolius subsp. vernalis)
Idén tavasszal különösen nagy területen pompáztak az utak mentén.

A 18. századtól kezdve Kelet- és Délkelet-Európából bevándorolt Közép- és Észak-Európába, azóta (Magyarországon is) elterjedt gyomnövénnyé vált.[5][6] Bolygatott területek, szántók gyomtársulásaiban csoportosan található meg, többnyire homokos, vályogos talajon.

Bár régóta Senecio vernalis néven ismert, egy 2008-as tanulmány a Senecio leucanthemifolius Poir. alfajaként azonosította.[3]
15–40 cm magasra növő, egy- vagy kétéves növény. Hosszúkás, enyhén bőrnemű levelei hosszúkásak, öblösen hasogatottak, szélük hegyesen fogazott. A száron váltakozva helyezkednek el, szárcsomónként 1-1 levél.[7] Alsó levelei nyelesek, a felsők ülő helyzetűek, füles vállal. Fészkes virágai április-májusban nyílnak; a világossárga fészek 2–3 cm széles, csöves és elálló nyelves virágok (általában 13 db) egyaránt találhatók benne. Rovarok porozzák be, magjait a szél terjeszti. Pirrolizidin-alkaloidokat tartalmaz, emiatt lovak és szarvasmarhák számára mérgező.[8][9]
(Wikipédia)

Kék fadongó

Virágba borultak a mahónia bokraink, amit még azok is tudnak, akik esetleg nem látják, mert jellegzetes - eléggé intenzív - illatfelhővel édesgetik magukhoz a legkülönfélébb rovarokat, bogarakat. A közelben fészkelő kék fadongók sem tudnak nekik ellenállni, olyannyira nem, hogy ez a példány egyszerűen "ott felejtette" magát éjszakára az egyik bokron. A képek a reggeli ébredése után készültek. Kicsit kába volt még mikor rátaláltam, de miután feltöltötte a készleteit és a napon felmelegedett, elégedett "dongás" kíséretében repült tovább.