Zöld gyík (Lacerta viridis)

Hasonló megjelenésű a cigánycsukhoz, de feltűnő fehér szemsávja és fehér faroktükre elkülöníti attól. Territoriális madár, a hímek fák, bokrok, kórók csúcsán énekelve csalogatják magukhoz a tojót, és őrzik a revírt. Főként rovarokkal, pókokkal táplálkozik, de ősszel bogyókat is fogyaszt. Hosszútávú vonuló, a telet Afrika déli részén tölti, hozzánk áprilisban érkeznek meg első példányai. Legelőkön, kaszálókon földbe szúrt karók kihelyezésével éneklő- és leshelyet alakíthatunk ki számára, mely a megtelepedését segíti elő.

Egész Európában, Északnyugat-Afrikában és Ázsia nagy területén fészkel. Parkokban, arborétumokban, kertekben, patakpartokon, erdőkben, évente kétszer költ. A gyökerekből, fűszálakból, levelekből, mohából és pehelytollakból készülő fészket a tojó építi partfal vagy épület üregébe. Elfoglalja a mesterséges „C-típusú” odút is. 4-8 tojásán a tojó egyedül kotlik, miközben a hím eteti párját és énekelve a revírt őrzi.

Citromsármány üldögélt az ágon.

Egy őszapóval találkoztam egyik reggel, egy kökénybokron keresgélte az élelmet.

A téli sármánypinty avagy sötétszemű sármánypinty (Junco hyemalis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a verébsármányfélék (Passerellidae) családjába tartozó faj. Észak-Amerika egyik legelterjedtebb erdei madara, gyakran találkozhatunk vele erdei sétáink alatt.