Házi rozsdafarkú a naplementében
Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros).
„Testhossza 13-14,5 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 23–26 centiméter, testtömege 13-19 gramm.[4] Karcsú testű, egyenes tartású madár, rozsdavörös farkát sűrűn rezegteti. Elég félénk, ideges mozgású, táplálékát gyakran felröppenve szerzi meg. Az idős hím Európában koromfekete, feltűnő fehér szárnyfolttal, a fiatal, első nyarát élő hímnek nincs fehér szárnyfoltja (némelyeken egy halvány, vékony csík látható). A teste színe változó, sokszor olyan szürkésbarna, mint a tojó, mások szürkésfeketék, mint az idős hím. Az első téli tojó feje és teste kormos barnásszürke, egyértelműen sötétebb a kerti rozsdafarkú tojónál.” (Wikipedia)
A Dunaparton készült Békásmegyeren November egyik utolsó kellemesen őszies napján.
Októberi tavasz?
A cím nem véletlen. A fotóban nincs semmi bravúros, a különlegességét a természet szolgáltatta. Tavaszi hérics? Ősszel? Októberben? Igaz, elég ritka az ilyen, de van rá magyarázat. Mivel idén elég hosszú aszályos időszaka volt a virágoknak is, ilyen esetekben, egyfajta védekező mechanizmusként- "alvó" állapotot vesznek föl. Életfunckcióik is lelassulnak. Ugyanakkor az elmúlt napokban jócskán volt csapadék, emellett a hőmérséklet és fényviszonyok is kedvezően hatottak a képen látható példányra is. Fogalmazhatok úgy is- kicsit lesarkítva-, hogy októberi tavaszt érzett a hérics.
Cickafark szár metszet
Cickafark szár metszet szokásosan epifluoreszcens megvilágításban, 10x objektívvel.
Cianobaktérium
A Vértóból vettem mintát, a kis Euglenák mellett rengeteg fonalas kékbaktérium volt a vízben, mint ezek is. Talán Nostoc, de nem vagyok biztos benne. 40x objektív, DIC technika.
Kalaposok
A kép Kékestetőn készült az erdőben
Zuhatag
Egy októberi hétvégi kirándulás alkalmával sikerült hosszú záridős felvételt készítenem a Szalajka-völgy egy látványos vízeséséről Szilvásváradon.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
