Anyai felügyelet

Egy álfarkaspók költözött be az udvarunkon lévő üregbe, ahol lerakta a petéit, majd őrizte a kikelő utódokat – őket látjuk a feje mögött körbe-körbe elmosódva. Az egyikőjük előre merészkedett, egészen közel a szemeihez, így fókuszba tudtam mindkettőjüket hozni. Nemsokára mindegyik előtódult a fészekből és felkapaszkodtak a magaslatokba, hogy a kis pókfonalukba belekapjon a szellő és elvigye őket új, ismeretlen területekre. Ehhez engem is felhasználtak: a kezeimet, a kamerámat és a hajamat pár perc alatt ellepte a több tucat pókocska. Így kénytelen voltam szinte mozdulatlanul megvárni, míg mindenkit felkap a szellő és „megtisztulok”. Évekkel ezelőtt történt, azóta is vágyok rá, hogy még egyszer szemtanúja lehessek, ahogy szó szerint kirepülnek a fészekből.