Felemás Perseida radiáns
Augusztus derekán a csillaghullás az egyik legnagyobb látványosság a nyárban. Érdekes hallani azt, hogy a csillaghullás éjfél után a legaktívabb, de ez így van.
Az augusztusi csillaghullást egy üstökösből eredő szemcsék okozzák, mely áthaladáskor keresztezi a Föld pályáját. A megfigyelő perspektívájából nézve a hullócsillagok a Perzeusz csillagkép felől kiindulva szétterülnek mindenhol az égbolton.
Este a Perzeusz csillagkép alacsonyan helyezkedik még el, ezáltal gyakorlatilag a csillaghullás fele nem is látható. Éjfél után azonban, ahogy a csillagkép magasra kerül, úgy már egy nagyon jó műsort lehet látni akár percenként több hullócsillaggal.
A felvétel előtt 3 fényképezőgéppel több mint 5500 fotó született, melyek nagyrészt tartalmaznak hullócsillagot. Talán legegyszerűbbek azok a felvételek voltak, melyek követős állványról készültek, így matematikai algoritmussal csak egymásra kellett tenni a hullócsillagos képeket.
A panorámafotónál viszont csillagmezőre kellett illeszteni minden hullócsillagot a szezonból, így rendkívül időigényes lett az egész.
A panorámakép és a hullócsillagok begyűjtése is Canon EOS6D fényképezőgéppel és 24mm-es objektívvel készültek.
