Esztergomi Bazilika

A Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház monumentális épülete 47 év alatt épült fel, 1869-ben készült el. A bazilika története viszont ennél jóval régebbre nyúlik vissza: a források szerint a közelben épült fel az ország legelső temploma, ahol államalapító királyunkat, Szent Istvánt is megkeresztelték. A bazilika helyére először ő építtetett templomot, amit 1180-ban egy tűzvész teljesen tönkretett. A sors aztán a bazilika többi elődjét sem kímélte: a török ostromok alatt megsérült, Esztergom eleste után a szentélyt lerombolták, és az épületet dzsámiként használták. 1594-ben, a vár visszavételéért indított harc közben egy robbanás miatt szinte teljesen megsemmisült, csupán a Bakócz-kápolnát sikerült megmenteni – a kápolnát 1823-ban Packh János tervei alapján 1600 darabra szétbontva, majd tájolását megváltoztatva az új székesegyházba beépítve megőrizték az utókornak, így ma is megtekinthető. A ma látható épület építési munkálatai sem folytak zökkenőmentesen, hiszen többször félbeszakadtak, majd újra és újra áttervezték az alaprajzot. Az idők során négy érsek és négy építész vezette a munkálatokat – köztük Packh János és Hild József, akiket koruk kiemelkedő építészei között tartottak számon. Az épület 1856-ban még nem készült el teljesen, mégis sor került az ünnepélyes felszentelésére. Ekkor hangzott el először Liszt Ferenc Esztergomi miséje (Missa Solemnis), amelyet a zeneszerző erre az alkalomra komponált, és személyesen vezényelt. A II. világháború alatt a bazilikát súlyos támadás érte: körülbelül 95 gránát és bomba hullott rá, aminek következtében az oszlopcsarnok és a kupola is megsérült. A helyreállításokat követően visszanyerte régi pompáját, 2005-ben pedig impozáns díszkivilágítást is kapott.