Tündérek
Este tizenegy órakor csend borul a városra, a majorságra és az azt körülvevő erdőkre. Alszanak a marhák, a lovak és az emberek is. Ilyenkor már a kutyák is feladták a házőrzést, bent fekszenek kutyaházaikban és a nyári melegről álmodoznak.
Ordít a csend bent a fák között is. Egérnek, éhes rókának, de még a kósza borznak sincs ma este nyoma. A késő őszi tájban nem mozog más, csak néhány hosszúlábú vándor, akiket már régi ismerősként köszöntök. Október eleje óta szinte minden éjjel találkozom velük, a kaszáspókokkal. Most lassan, komótosan lépdelnek a tögyfa törzsének kemény barázdáin, mintha lábaik meglennének bénulva. Óvatosan, szinte félve tapogatóznak a hidegben.
Gyönyörű, tiszta a mai éjszaka. Az égbolton csak néhol suhannak el hirtelenjében a délre tartó felhők.
Ekkor veszem észre, hogy a csillagok alatt furcsa, zöldes színű, parányi rovarok repülnek. Az ember, már-már azt hiheti, hogy az estnek ilyenkori óráján tündérsereg járja az erdőt.
Ezek az ízeltlábúak a fátyolkák, akik apró, lassú reptükkel akár bizony tündérek is lehetnének.
Csak hinni kell a mesében.