Újlipótvárosi „szingliház"

Hegedős Károly építész 1934 és 1936 között lakott itt, lejegyzett visszaemlékezéseiből pedig érdekes látleletet kapunk a társasházi életről. Beszámolója szerint a helyi „szingli” nők egyik kategóriája a férjre vadászó özvegyasszony archetípusa. Hegedős tapasztalatból beszélt, hiszen leírása szerint az egyik szomszédasszonya éppen őt pécézte ki jövendőbelijének, aminek egyértelművé válását követően a férfi sürgősen berekesztette a vele való társalgást. Az építész feljegyzi azt is, hogy a garzonház és a cukrászda törzsközönsége között keringő pletykák szerint élt a házban egy olyan „dísz-nő” is, aki gróf szeretőjével együtt arra szakosodott, hogy jómódú férfiakat fosszon ki. Emellett a férfi leírja, hogy számos egyedülálló nő prostituáltaknak adta a lakását, vagy saját maga űzte a legősibb mesterséget. Hegedős értekezésében végül arra jutott, hogy szerinte az egész ház a prostitúcióból élő nők miatt épült meg. Azért a korrektség kedvéért azt is megemlíti, hogy élnek továbbá a házban olyan idős személyek is, akiket a gyerekeik passzoltak le ide.