Alekszandra Pavlovna sírkápolnája

2024.12.14.Kertész Krisztina

National Geographic Magyarország

Alekszandra Pavlovna sírkápolnája József nádor fiatalon elhunyt feleségének, I. Pál orosz cár lányának nyughelyeként épült, a nagyhercegnő 1801-es halálát követően Pest megyében; ma a település (Üröm - a szerk.) egyik legfontosabb látnivalója és műemléke. József Antal János osztrák főherceg, Magyarország nádora 1799-ben, 23 évesen vette nőül az akkor 16 éves cárleányt, Alekszandra Pavlovna Romanovát, aki ezzel a házassággal egyszerre osztrák főhercegnéi és magyar nádornéi rangot is szerzett. A magyar lakosság körében általános népszerűségnek és közkedveltségnek örvendő nagyhercegnő sajnálatos módon nem sokáig viselhette magyar nemesi címeit, 1801. márciusában ugyanis – mindössze 17 és fél évesen – szülési komplikációk következtében életét vesztette. A nagyhercegnő – még életében megfogalmazott – kívánságának megfelelően a holtteste számára a nádor Buda melletti birtokán építettek sírkápolnát, mely 1803-ra épült fel; átadását követően a nádorné testét a budai ortodox püspök által celebrált szertartás keretében helyezték itt el. 1809-ben, Napóleon csapatainak betörése idején ugyan József nádor a koporsót óvatosságból a budai Várba vitette, és az ottani ortodox kápolnában őriztette, de a háborús veszély elmúltát követően ismét visszavitette. Az ezt követő időszakban a sírkápolna a pest-budai ortodox közösség zarándokhelyévé vált. A kápolna épségben vészelte át nemcsak a következő évtizedeket, de a két világháborút is; bár az itt őrzött értékek egy részét elvitték és a koporsókat is felfeszítették, a holttesthez azonban ebben az időszakban nem nyúltak, ruházata ép és csonkítatlan maradt. 1981. április 26-án viszont azóta is ismeretlenül maradt tettesek újból feltörték a kápolnát, s ezúttal a holttestet is meggyalázták: letörték a karjait és elvitték azokat, a sírban található díszes ruhákkal, ékszerekkel együtt. Alekszandra maradványait ezt követően 1981. május 13-án a Budavári Palota nádori kriptájába szállították át. A sírkápolnát a 2000-es évek elején, egy Magyarországra telepedett szentpétervári származású orosz üzletember bőkezű anyagi támogatása, egy szintén szentpétervári pap szervező munkája, illetve az ürömi áldozatos lakosok segítsége révén sikerült olyan állapotba hozni, hogy a Habsburg család 2004-ben beleegyezését adta Alekszandra Pavlovna földi maradványainak itteni újratemetéséhez. 2004. szeptember 11-én került sor a szertartásra, melynek főcelebránsa Hilarion, Bécs és Ausztria püspöke, illetve a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpapja volt. A ceremónia alkalmával Valerij Muszatov, az Oroszországi Föderáció rendkívüli és meghatalmazott nagykövete az orosz állam nevében Alekszandra Pavlovna portréjának másolatát ajándékozta a kápolnának.

Alekszandra Pavlovna sírkápolnája József nádor fiatalon elhunyt feleségének, I. Pál orosz cár lányának nyughelyeként épült, a nagyhercegnő 1801-es halálát követően Pest megyében; ma a település (Üröm – a szerk.) egyik legfontosabb látnivalója és műemléke.
József Antal János osztrák főherceg, Magyarország nádora 1799-ben, 23 évesen vette nőül az akkor 16 éves cárleányt, Alekszandra Pavlovna Romanovát, aki ezzel a házassággal egyszerre osztrák főhercegnéi és magyar nádornéi rangot is szerzett. A magyar lakosság körében általános népszerűségnek és közkedveltségnek örvendő nagyhercegnő sajnálatos módon nem sokáig viselhette magyar nemesi címeit, 1801. márciusában ugyanis – mindössze 17 és fél évesen – szülési komplikációk következtében életét vesztette.
A nagyhercegnő – még életében megfogalmazott – kívánságának megfelelően a holtteste számára a nádor Buda melletti birtokán építettek sírkápolnát, mely 1803-ra épült fel; átadását követően a nádorné testét a budai ortodox püspök által celebrált szertartás keretében helyezték itt el. 1809-ben, Napóleon csapatainak betörése idején ugyan József nádor a koporsót óvatosságból a budai Várba vitette, és az ottani ortodox kápolnában őriztette, de a háborús veszély elmúltát követően ismét visszavitette. Az ezt követő időszakban a sírkápolna a pest-budai ortodox közösség zarándokhelyévé vált.
A kápolna épségben vészelte át nemcsak a következő évtizedeket, de a két világháborút is; bár az itt őrzött értékek egy részét elvitték és a koporsókat is felfeszítették, a holttesthez azonban ebben az időszakban nem nyúltak, ruházata ép és csonkítatlan maradt. 1981. április 26-án viszont azóta is ismeretlenül maradt tettesek újból feltörték a kápolnát, s ezúttal a holttestet is meggyalázták: letörték a karjait és elvitték azokat, a sírban található díszes ruhákkal, ékszerekkel együtt. Alekszandra maradványait ezt követően 1981. május 13-án a Budavári Palota nádori kriptájába szállították át.
A sírkápolnát a 2000-es évek elején, egy Magyarországra telepedett szentpétervári származású orosz üzletember bőkezű anyagi támogatása, egy szintén szentpétervári pap szervező munkája, illetve az ürömi áldozatos lakosok segítsége révén sikerült olyan állapotba hozni, hogy a Habsburg család 2004-ben beleegyezését adta Alekszandra Pavlovna földi maradványainak itteni újratemetéséhez. 2004. szeptember 11-én került sor a szertartásra, melynek főcelebránsa Hilarion, Bécs és Ausztria püspöke, illetve a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpapja volt. A ceremónia alkalmával Valerij Muszatov, az Oroszországi Föderáció rendkívüli és meghatalmazott nagykövete az orosz állam nevében Alekszandra Pavlovna portréjának másolatát ajándékozta a kápolnának.