Sóstó hírnöke

2025.04.29.Babos Rita

National Geographic Magyarország

Nádirigó énekel Székesfehérváron, a Sóstó Természetvédelmi Területen. Elnevezése nem túl találó, hiszen a nádiposzáták családjába tartozik, nagyobb mérete miatt kapta a rigó nevet. Chernel István nagyon találóan így írta le: "Hazánkban mindenütt, hol nádasok vannak, meglelhetjük; a nagyobb tóságokban, mocsárterületeken rengeteg számban, de kis vízállásoknál is legalább egy párban, csak magas nádbokrokat találjon. Sajátságos, szünet nélkül - még éjjel is - hangzó kara-kara-kir-kir karicsolásával mindenkor elárulja jelenlétét, mely furcsa énekét többnyire nádszálra vagy nádbojtra kiülve fecsegi világgá. Ha rosszat sejt, beleszáll a sűrű nádba vagy rövid távolságra, alacsonyan surran el: látszik rajta, hogy nádságaitól nem is tudna megválni, úgy oda való, mint a hal a vízbe."

Nádirigó énekel Székesfehérváron, a Sóstó Természetvédelmi Területen. Elnevezése nem túl találó, hiszen a nádiposzáták családjába tartozik, nagyobb mérete miatt kapta a rigó nevet.
Chernel István nagyon találóan így írta le: „Hazánkban mindenütt, hol nádasok vannak, meglelhetjük; a nagyobb tóságokban, mocsárterületeken rengeteg számban, de kis vízállásoknál is legalább egy párban, csak magas nádbokrokat találjon. Sajátságos, szünet nélkül – még éjjel is – hangzó kara-kara-kir-kir karicsolásával mindenkor elárulja jelenlétét, mely furcsa énekét többnyire nádszálra vagy nádbojtra kiülve fecsegi világgá. Ha rosszat sejt, beleszáll a sűrű nádba vagy rövid távolságra, alacsonyan surran el: látszik rajta, hogy nádságaitól nem is tudna megválni, úgy oda való, mint a hal a vízbe.”

Barna gyalogcincér – Dorcadion fulvum

A barna gyalogcincér (Dorcadion fulvum) a bogarak (Coleoptera) rendjének cincérfélék (Cerambycidae) családjába tartozó Magyarországon őshonos faja. Közeli rokona, vagy alfaja a vitatott rendszertani besorolású pusztai gyalogcincér (Dorcadion fulvum cervae). Közép-európai faj, törzsalakja a Kárpát-medencén kívül csak a Cseh-medencében és Kelet-Ausztriában fordul elő. Magyarországon főként a dombvidékek agyagos talajain, a Kisalföldön és a Nagyalföld nyugati felében gyakori, néhol közönséges. Az alföldi szikes területekről hiányzik, itt a pusztai gyalogcincér helyettesíti. Közepes termetű cincér, mérete 16–22 mm. A csápok vaskosak, a 8 mm-t is elérik. A nőstényeké a test feléig ér, a hímek csápjai valamivel hosszabbak. Színezete változatos, a törzsalak alapszíne fekete, szárnyfedői barnásvörösek, a lábak és csápok tőízei szintén, de a szárnyfedőnél világosabbak. Számos színváltozat fordul elő, törzsalaknál vörösebb színű egyedektől a szinte vagy teljesen feketékig. A barna gyalogcincér ökológiai alfajának tartott pusztai gyalogcincér színe egyöntetű fekete. Egyes változatokon fehéres szőrsáv is látható. A szárnyfedők a varrat mentén összenőttek, a hártyás szárnyak hiányoznak. A lábatlan, pondró típusú lárvák felülről lapítottak, testük hátrafelé elkeskenyedő, rágóik erősek.