A por, a pásztor, a kutya és az út

Papolc, Erdély - nyári alkonyatkor Papolc határában, ahol a nyár aranyló mezőket ringat, egy pásztor lépked hangtalanul a poros úton. Félmeztelen. Hátát simogatja a nap. Mellette hűséges kutyája. Előtte a nyáj, amely rábízza magát pirkadattól alkonyatig, és azon is túl. A búzatábla susogása, a juhok halk bégetése, a kavargó por – ez az a világ, ahol nincs rohanás, csak az az ősi ritmus, amit a felkelő és lenyugvó nap s a kettő közé szorult idő diktál. Egy elfeledett, mégis elevenen élő világ, ahol az ember és a természet még tudja, hogyan kell egymásban otthon lenni. Kép és szöveg: Bede Erika