Zengőlégy

2025.09.06.Kertész Krisztina

National Geographic Magyarország

A zengőlégyfélék vagy zengőlegyek a valódilégy-alakúak (Muscomorpha) alrendágában a zengőlegyek öregcsaládjának (Syrphoidea) névadó családja mintegy 4500 fajjal. A légyalkatúak (Brachycera) korábbi rendszerében a parafiletikus taxonnak bizonyult kerek bábrésű legyek (Cyclorrapha) alrendágban, a homlokrés nélküli legyek öregcsaládjában (Aschiza) szerepeltek — ez a taxon most a valódi légyalakúak (Muscomorpha alrendág) egyik csoportja. Magyar nevüket szárnymozgásuk zengő hangjáról kapták. A legtöbbjük közepes termetű (kb. 1 vm-es), de vannak kis (4–5 mm-es, például nádaslégy (Neoascia spp.), fenyérzengőlégy (Paragus spp.), sőt nagy légynek számító, 20 mm-nél nagyobbak is, mint a darázszengőlégy (Milesia spp.) és a pihelégy (Volucella spp.). Potrohukat általában a darazsakéhoz hasonló sárga-fekete (ritkábban fehér) csíkok, illetve foltok tarkítják, de vannak fémesen csillogó fajok is, vagyis ők a hazai légyfauna legdíszesebb fajai. A sajátos sárga-fekete színezet szerepe máig vitatott, a legelterjedtebb nézet szerint a ragadozók megtévesztését célzó mimikri, de nincs bizonyíték arra, hogy az utánzás tényleg megvédené őket ellenségeiktől (ragadozó rovaroktól, madaraktól és egyéb gerincesektől).

A zengőlégyfélék vagy zengőlegyek a valódilégy-alakúak (Muscomorpha) alrendágában a zengőlegyek öregcsaládjának (Syrphoidea) névadó családja mintegy 4500 fajjal. A légyalkatúak (Brachycera) korábbi rendszerében a parafiletikus taxonnak bizonyult kerek bábrésű legyek (Cyclorrapha) alrendágban, a homlokrés nélküli legyek öregcsaládjában (Aschiza) szerepeltek — ez a taxon most a valódi légyalakúak (Muscomorpha alrendág) egyik csoportja. Magyar nevüket szárnymozgásuk zengő hangjáról kapták.
A legtöbbjük közepes termetű (kb. 1 vm-es), de vannak kis (4–5 mm-es, például nádaslégy (Neoascia spp.), fenyérzengőlégy (Paragus spp.), sőt nagy légynek számító, 20 mm-nél nagyobbak is, mint a darázszengőlégy (Milesia spp.) és a pihelégy (Volucella spp.).
Potrohukat általában a darazsakéhoz hasonló sárga-fekete (ritkábban fehér) csíkok, illetve foltok tarkítják, de vannak fémesen csillogó fajok is, vagyis ők a hazai légyfauna legdíszesebb fajai. A sajátos sárga-fekete színezet szerepe máig vitatott, a legelterjedtebb nézet szerint a ragadozók megtévesztését célzó mimikri, de nincs bizonyíték arra, hogy az utánzás tényleg megvédené őket ellenségeiktől (ragadozó rovaroktól, madaraktól és egyéb gerincesektől).