A csillagbölcső peremén – A Halfej-köd

Ez a részletfotó a Halfej-köd (IC 1795) egyik leglátványosabb és legösszetettebb vidékét mutatja be, ahol a sugárzó kék és arany színek találkozása a csillagkeletkezési régiók drámai, mégis harmonikus szépségét tárja elénk. A köd gázait a közeli, fiatal és nagy energiájú csillagok ionizálják, ezért világítanak különböző hullámhosszakon, ez a folyamat adja a keskenysávú (SHO) felvételek különleges, festményszerű színvilágát. A ködben látható alakzatokat, köztük a sötét, hosszúkás árnyékstruktúrákat, az úgynevezett „elefántormányokat” a csillagszél, a sugárzás és a gravitáció formálja. Ezek a sűrűbb gázcsomók ellenállnak a környező eróziónak, és gyakran éppen bennük születnek meg a legfiatalabb csillagok. Kevésbé ismert érdekesség, hogy a Halfej-köd peremén található több olyan ultra kompakt régió is, amelyet csak rádiótartományban sikerült azonosítani, és amelyekben a csillagkeletkezés legkorábbi, teljesen rejtett fázisai zajlanak. A köd szívében emellett számos infravörös objektum és összeomló protocsillagcsomó található, amelyek a látható fénytől elzártan, a porrétegek mögött fejlődnek. A 47 megapixeles eredeti fotó lehetővé tette, hogy a köd finom, örvénylő gázszálait és rétegzett szerkezetét nagy részletességgel jeleníthessem meg. A régió festményszerű textúrája és a színcsatornák külön-külön feldolgozott finomsága teszi ezt a részletet önálló képként is igazán különlegessé. A ködöt tavaly ilyenkor már fotóztam, és körülbelül két hónapon keresztül, az év végéig dolgoztam rajta. Összesen 11 derült éjszaka alatt több mint 52 óra hasznos adatot gyűjtöttem össze, amelyekből a végső, részletgazdag képet feldolgoztam. A felvétel Omegon APO AP 76/342 Triplet ED OTA f/4.5 távcsővel és ZWO ASI 294MM Pro monokróm CMOS kamerával készült, keskenysávú SHO szűrők alkalmazásával. Az eredeti kép megtekinthető a Csillag-Képek 2025 - Országos Asztrofotó Kiállításon a Magyar Természettudományi Múzeumban.