Sötét szimmetria

A felvételen egy Nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) látható jellegzetes szárnyszárító pózban. Mivel ennek a fajnak a tollazata nem teljesen vízhatlan, a merülések után kénytelen így „kiteregetni” szárnyait a napon vagy a szélben. A háttal álló kompozíció szándékos döntés volt: nem a madár tekintetét, hanem a tollazatának lenyűgöző textúráját, a rétegeket és a kitárt szárnyak grafikus szimmetriáját akartam kiemelni. A sötét víz és a fekete tollazat tónusai szinte szoborszerű, misztikus hatást kölcsönöznek az állatnak. 3. Háttértörténet: A legtöbb természetfotós a szemkontaktust keresi, és várja, hogy a madár felé forduljon. Én viszont, amikor megláttam, hogy nekem hátat fordítva kezdi el szárítani magát, éreztem, hogy ez az erősebb, különlegesebb látvány. Ebben a pózban van valami ősi, domináns és méltóságteljes. Olyan érzésem volt, mintha a madár kizárná a külvilágot, és csak a saját regenerálódására, erőgyűjtésére koncentrálna – ez a „befelé fordulás” ragadott meg a pillanatban.